Mi a megoldas erre a beteg világra, amiben idegenek nevelik fel szuleik helyett a gyereket?

A gyerek tudja jól, hogy ki az anyja a szitter csak intézményt helyettesít.

Ha a szülők szocializáltak, a gyerekeket sem kell félteni.

Elég nyugaton élek, de senkinek nincs szittere, a nagy többség otthon van minimum a gyerek iskoláskoráig, aki nem, arra is jórészt inkább a nagymama vigyáz. Ovi 3 éves kortól napi 3 óra, előtte max. nagyon drága fizetős intézmények vannak, keveseknek éri meg. Ájuldoznak, amikor elmondom, hogy itthon a gyerekeim napi 10 órát töltöttek a bölcsiben-oviban.

Tudom, nem minden országban van így, de a Nyugat sem egy homogén massza.

Ez egyáltalán nem újdonság, régen sem volt más a helyzet. A polgári családokban voltak cselédek, vagy nevelőnők, akik nevelték-gondozták a gyerekeket. Ők szinte családtagok voltak (nagymamám pl. haláláig tartotta a kapcsolatot a családdal, akiknél cselédkedett, szinte rokoni szálnak tekintették ezt a kapcsolatot). A volt anyósomnak nevelőnője volt, ott is szoros volt a kapcsolat, még én is voltam az egykori nevelőnő temetésén, amikor meghalt.

A szegényebb családokban pedig ugye családon belül oldották meg, hogy a nagymama-dédnagymama vigyázott a gyerekekre. (A saját dédnagymamám számos unokáját, dédunokáját nevelte és még a háztartást is vezette, amíg a szülők dolgoztak.)

Szóval én a saját családomból tudok számos példát, amikor nem (csak) az anya foglalkozott a gyermekével/gyermekeivel. Igazából csak az változott, hogy míg régen családon belül oldották meg a dolgot, vagy nagyon szoros kötelék alakult ki a nevelőnővel, most már inkább szolgáltatássá silányult.

Bár erre is látok ellenpéldát. Ismerek olyan (vietnami) családot, ahol a gyerekek nevelőnője már vagy 5-6 éve foglalkozik a nagyobbik gyerekkel. Most pedig, hogy már kamaszodik a nagyobbik, a kisebb testvérrel van többet. Ott a gyerekek nagymamájuknak tekintik a nevelőnőt és ténylegesen olyan is, mint egy igazi nagyi. Szóval ilyen is van azért!

Mo-on azért is rendben van, mert az óvónők magyarul beszélnek, jól, és akcentus nélkül.

Viszont én beszélgettem olyan magyar gyógyszerésszel, akinek a gyerekére volt hogy valamilyen ázsiai, volt hogy jamaikai nő vigyázott egész nap. Azoktól tanult angolul...

A nő szerint ő nem azért tanult egyetemen, hogy "gyerekre vigyázzon". És valahogy nem is értette, amikor mondtam neki, hogy a saját gyereke az mégsem csak úgy egy "gyerek", úgy általában.

A bébiszitter az nem nevelőnő. Bébicsősz legfeljebb. Minimumot adnak nekik, az adott országbeli igényes ember el sem vállalja, csak idegen országból, külföldiek. Rabszolgamunka. A magyarokat is csúnyán kihasználják, még a saját fajtájuk is, sajnos.

Nem tudom, mi a megoldás.