Egykével vagy tesókkal könnyebb?
Ha kicsi köztük a korkülönbség (max 2 év),akkor szerintem egyszerű,mert lefoglalják egymást,ha viszont nagy akkor lehet,hogy a nagyot jobban elfogja a testvérféltékenység.
Én mindenképpen a tesóra szavazok,mert egy gyereknek egy testvér a legnagyobb ajándék amit kaphat!;)
Nekem meg nincs gyerekem, de evekig baby-sitterkedtem, es aupair (bent lakasos) is voltam csaladoknal. Sokkal nehezebb volt az egykekkel!! Bevallom, neha a hajamat teptem, hogy egy fel percre se engedtek ki pl. a konyhaba, amig osszekeszitettem az uzsonnat vagy megfoztem a vacsit. Ahol testverek voltak, ott nem volt ilyen problema soha. A tesok kozti veszekedeseket ezerszer konnyebb volt megoldani, nem ereztem azt hogy kiveszi minden energiamat.
Na akkor elhataroztam, hogy ha lesz gyerekem, akkor minimum 2. :)
Szerintem rz a gyerek mentalitásától függ.
Látok olyan gyerköcöt akivel nyugodtan lehet várakoznk ( orvos, okmányiroda, pénztár)
És olyat is akivel rémálom.
Az én lányom az utóbbi. Else tudom képzelni milyen lenne ha 2 en lennének.
De az is lehet h a kissebbik olyan kis csendes ( ahogy itt szokták mondani szobanövény típus lenne)
Gyerekfuggo.
Kisfiam egyke (meg 5 honapig :)) de teljesen kreativ, orakig rajzol-szinez es a fantaziavilagaban jatszik, pl. terkepet rajzol, kiszinezgeti, majd kalozosat jatszik a lakasban es kincset keres. Ez csak egy pelda a tucat kozul.
Baratnomnek van kis korkulonbseggel 2 gyereke, egyfolytaban megy a vita, mindenen osszekapnak, anyuka a dontobiro. Ha nem egyutt jatszanak, anyukat rangatjak hogy kettejukkel ketfelet jatsszon....
Gyerekfuggo - ez az egyetlen valodi valasz :)
Gyerektől és szülőtől függ. Nekünk jó volt amikor egyke volt a lányunk. Voltak persze nehéz időszakok, de bőven pozitív volt a mérleg. Aztán megszületett a kicsi, a következő bő 8-10 hónap nekem nehéz volt. Akkor a kicsi elkezdett mászni és ülni, onnantól könnyebb volt. Most 1 és 5 évesek, imádom, nagyon jó.
Barátnőmnek viszont pont onnantól lett nehéz hogy a kicsi is tudott önállóan helyet változtatni. Nem vagyunk egyformák, ahogy a gyerekek sem :-)
szerintem az 1-2-3 éves kor amikor még tényleg nem lehet a gyereket nevelni,mert nem érti a kopmromisszumokat,vagy miérteket ,az időt sem ismeri nem lehet vele tárgyalni,vagy vannak ötleted?..mert a kiablásaimra sak nevet,vagy lefekszik,de után muszály felvennem vagy boltban mert kinéznek az emberek,ott sirva nem hagyhatom.vagy mit értesz normális nevelés
alatt?
Egy gyerekkel egyértelműen sokkal könnyebb. Mindig.
Egy gyereknél ugye tudsz csak rá figyelni, mindent az ő igényei szerint csinálni. Én akkor is tudtam főzni stb amikor még csak egy gyerekem volt, ő addig lefoglalta magát valamilyen játékkal.
KÉt gyerek igaz h eljátszik együtt, de sokszor összevesznek ezért közbe kell lépni, meg kell oldani a féltékenységi problémákat stb. Két gyerekkel szerintem dupla annyi gond van, pl. két beteg gyereket kell egyszerre ellátnod amikor betegek, rosszabb esetben pont mire kigyógyul az egyik elkapja a másik stb.
Boltba és ilyen helyre általában csak az egyiket viszem, mert úgy sokkal egyszerűbb, csak rá kell figyelnem, plusz ha ketten vannak akkor beviszik egymást a rosszaságba, ilyen ha te csinálod akkor én is szinten, ha a kicsi (aki még annyira nem fogad szót) elkezd pl. szaladgálni akkor a nagy is utána, és nehezebb leállítani őket mintha csak egy gyerekkel lennék.
Mindamellett egyáltalán nem bántam meg hogy két gyerekem van, imádom őket, de lehet hogy nagyobb korkülönbséggel könnyebb lenne (2 év 5 hónap van köztük).
Egy 1-1,5 évest már bőven lehet nevelni.
Ha hisztizik, nem kell neki engedni. Fetreng a földön? Tegye. Amíg magának vagy másnak nem árt persze. Később, mikor lenyugodott, megbeszélni. Amikor még nem tud beszélni, akkor is megérti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!