Mikortól érti meg egy gyermek hogy nem csak fekete fehér van? Néha olyan mintha félrevezetném, megbántanám!

Erről könyvet is lehetne írni, nehéz röviden válaszolni. Legyenek biztos támpontok, amit mindig ugyanúgy kell csinálni. Ha asztalnál esztek, akkor ne egyen a TV előtt, ha a járólapra papucsban lehet kijönni, vegye fel, stb.

De kicsit túlgondolod, túlaggódod. Az, hogy néha túlzott érzelmi reakciót látsz egy 3 évestől, teljesen normális, ennyi idősen mindenki így reagál.

Sőt, sokan felnőttként is... Ahogy egy 3 éves nem képes pontosan dobni egy labdát, az agya sem képes még a finom különbségek, kivételek megfelelő értékelésére. De ez nem baj, ennek így kell lennie.

A sorok között azt olvasom ki, hogy neked sincs más, ami elterelné a figyelmedet (pl. munkahely) és ő sem jár közösségbe. Ha ez megtörténik, mindkettőtöknek könnyebb lesz majd.

Keresd meg akár könyvesboltban, akár a neten Mérei-Binét: Gyermeklélektan c. könyvét. Nagyon érthetően leírják a psziché működését minden életkorban.

A felragadt kiflire: igen, kellemetlen, de ennél nagyobb baja ne legyen :) A leírásod alapján túl nagy hűhót csaptál körülötte, ő érzékelte, hogy ezen aggódni kell, ezért ő is szorongani kezdett. Gyakorlatilag a te szorongásodat veszi át és teszi bizonytalanná. Csináld lazábban, mert a reakciókat tőled (is) tanulja és ha mindenre görcsös, szorongó reakciót lát, persze, hogy sírni fog a szorongás miatt.

3 évesen még bőven fekete-fehér van. Azaz még nem elég differenciált a gondokodásmód, egyszermpontúőan gondokpoznak a gyerekek, 4-5 éves korukig. Ez termsézetes. El kell fogadnod.

De magyarázni ettől még kell neki, viszont mindig az adott helyzetben, és konkrét módon. Ssoe általánosságokban fogalmazz.

Az meg egyfelől a legtöbb 4 év alatti gyerekre jellemző, hogy

nem képes még más gyerekekkel együttmáködni, éés az már temperamentumfüggő, hogy miért nem:

az egyik gyámoltalanabb, vagy ewgyzserűen csak introvertált,

a másik meg erőszakos, extrovertált.

Törelem a ku,lcs, nem várhatod el azt, amire még nem képes. De magyarázni kell neki. Nem baj, ah bnem tudja.

A legfontosabb az volna, ha te magadat heylre rakdnád, már szülés előtt ideje lett volan gyemrekpszichológiát tanulnod.

Van egy tévhit: azt hiszi sok szülő, hogy a gyereknevelés mintha tevőleges volna alapvetően.

Ez tévhit.

A gyereknevelés elsősorban ÉRTÉSE a gyerek lelkének.

És mind jobban érted, hogy adott életkorban mi jellemző, annál inkább rá tudsz érezni spontán az aktuális helyzetre, hogy éppen mit helyes tenned és hogyan.

És nem győzöm a türelmet hangsúlyozni. De ez is a gyermeki lélek ÉRTÉSÉVEL függ össze elsősorban:

ha érted, tudod, melyik életkorban mi várható egy gyerektől, mire lehet képes, akkor sokkal sokkal könnyebb azt türelemmel kivárnod.

Ajánlotta is valaki nagyon helyesen:

pedag szakokon kötelező alapmű a

Mérei-Binét: Gyermeklélektan

könyv.

Közérthető, lényegre törő, részletes, életkoronként is, problémák szerint is.

És igen, ahogy írják, még dackorszakban van. Általában 3, 3 és fél éves korig tart. van, akinél olyan másfél éves kortól, van, akinek olyan 24 hós kortól kb.

Kb 5-6 éves korig igencsak hasonlóan zajlik az érés a legtöbb tekintetben, átlagos gyerekek esetén. Ezért hasznosak a kutatásik eredmények tanulmányozása, a gyakorlati megfigyelések, tapasztalatok szülték.

Ez úgy értendő, hogy van egy "-tól -ig", egy időbeli tartomány, képességenként! Azon belül teljesen mindegy, kinek mikor jelentkezik. Tök normális másfél évesen szobatisztának lenni, de a 4. szülinapon is!! A gyerekek biológiai programja és tudatalattija eltérő sorrendben helyeznek hangsúlyt az egyes képességeik kifejlődésére, ez az oka az időtartománynak.

Tehát nincs pontos forgatókönyv a gyerekek fejlődésére még 6 éves korig se! De létezik hozzávetőleges, amit tudni kell a szülőknek is!

Nincs pontos recept a gyereknevelésre se!

Azonban ha tudod 6 éves korig a fejlődési tendenciákat képességenként ,az nagyon nagyon hasznos BÁZIS ,ALAP a gyermekneveléshez! Elengedhetetlen.

Említette valaki helyesen a napi ritmust, az ismétlődéseket. Kb 6 éves korig a rugalmasság csak annyiból szabadna álljon, hogy az adott helyzetben ha valami nagyon indokolt változtatás, az oké. De alapvetően kell éreznie a gyereknek, hogy mikor mi fog következni, ez meg abból ered, ha nagyjából szabályosan ismétlődik a napi rutinja! Ez ad neki biztonság érzetet, valami az értelmi fejlődéséhez elengedhetetlen, ezen át tanul. Előbb a sémákat, a prototípust kell még a felnőttnek is megtanulnia.

Nem gépelnék most többet, inkább bemásolom az egyik kedvenc cikkemet, látszik hogy szakember írta. Az idevágó lényegi részt idézem a dackorszak kapcsán:

MEGOLDÁSI módok, megfelelő hozzáállás a dackorszakban a szülő részéről:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.