Boltban állat módjára kiabáló és rohangáló gyerekek?

Egy gyerek gyerekként viselkedik,ami normális, és azt nem kell erőszakkal lenyomni. De ez nem jelenti azt, hogy üvöltözhet, ugrálhat a padokon, fellökhet másokat vagy azt, hogy a szülőknek nem kell figyelni rájuk.

Igen, a gyerekek hangosabbak, de ez önmagában nem baj. Az már az,ha őrjöngenek.

Van, hogy elkerülhető, és van olyan is, hogy kizárt, és már csak túl kell élni az aznapot valahogy mentális és fizikai sérülések nélkül.

Soha nem tudhatod, mi minden történt már az adott családnál aznap. Hogy mennyi kötelező intéznivaló jutott, hogy volt-e bármi segítsége az anyukának aznapra, hogy mit ettek, van-e valamelyik gyereknek táplálékallergiája, diétahiba, amitől kerge lett (mint például a tejben lévő kazein). Nem tudhatod, hogy az anyuka aznap hány órát aludt, dolgozik-e napi 8 órat a harom gyerek kezelése mellett, hogy van-e egyáltalán apuka, vagy tök egyedül tolja évek óta. Nem tudhatod, tegnap hogy viselkedtek, es hogy fognak akár csak eg óra múlva, vagy holnap. És azt sem, hogy miért. Mert egy 10 perces borzalmas jelenet nem feltétlenül jellemzi egy család életét. Es persze lehet, hogy igen, mindwn napjuk így telik, lehet, hogy anyuka egy nemtörődöm alak, apuka piál, a kölykök meg determináltan kerge tahók lesznek.

És ezt vajon a kívülálló honnan képes eldönteni? Hát... kereken kimondva az égvilágon sehonnan.

Ezért nem érdemes foglalkozni másokkal.

Ami meg a konkrét választ illeti:

Amikor gyereked lesz, idővel meg fogod ismerni, és arra is rájössz, hogy hónapok alatt gyökeres változásokra képes. A tündibündi, szófogadó, segítőkész egyévesből égedelem kétéves lesz, aki röhögve fog elrohanni, amikor pakolsz a szatyraidba a boltban, biztos éppen akkor, amikor már nyugtáztad, hogy de jó, az enyém még mindig milyen rendes. Mert egyszer beüt az akarat, a dackorszak, ez így természetes. És hidd el, nincsenek univerzális megoldások. Van olyan gyerek, aki néhány megvonással (ma akkor már nem fagyizunk, ma már nem játszózunk, nem mesézünk, mert ezt és ezt csináltad, amit nem szabad) már elfogadja a szabályokat, es van olyan akaratú is, akivel ezt 3964x kell elvégezni, mire megy neki. Mert függ az idegrendszeri érettségetől, a fejlődő kompromisszumkészségétől, a példamutatásodtól. Az enyém két éves, naponta szembesülök vele, hogy az idomítás (megcsinálod, mert azt mondtam), szart sem ér. Működik a terelés, a motiválás, a magyarázás, de a szülő nem egy feneketlen kút, nem fog minden egyes nap minden egyes percében Mary Poppinst játszani, egyszerűen azért, mert időnként mentálisan és fizikailag kiürül. És vagy van segítség, vagy nincs. Ha nincs, akkor szívás van.

És ha kiürültünk, ha a gyerek hullafáradt, de ez van, le kell tolni az aznapi penzumot, akkor bevesszük a leszarom tablettát, felvesszük a fapofát, végigcsináljuk a vásárlást, mert enni kell, aztán hazamegyünk, megetetjük a zizzent kölyköket és lerakjuk aludni. És utána minden rózsásabb.