3 évesen tudnia kellene elmondani, vagy körbeirni mi történt? (leesett a laptop. )

Ha egy felnőtt eltol valamit, akkor ott is beáll egy blokk, főleg, ha fölérendelt helyzetben levő ember kéri számon. Pl. a főnöke.

Ráadásul 3 évesen a vágyak, fantázia erősen keveredik a valósággal és ez normális. A lányom is három éves, tegnap azt mesélte, hogy rászállt egy pillangó a kezére, aztán jött a rendőrség és beszélgettek a pillangóval. Se rendőrt, se lepkét nem látott aznap. Valahogy összerakott egy mesét a fejében és előadta. Fél órával később már ő volt lepke. Gondolhatod, ezeknek is mennyi valóságalapjuk volt.

Érdekességképpen mondanám, hogy komolyabb bűvésztrükköket 7-8 éves kor előtt még tehetséges gyerekeknek se tanítanak. Hiába van meg a kézügyessége, 7-8 éves kor előtt képtelenek átlátni a "szándékos megtévesztés" fogalmát, amire a bűvészet épül. Ergo lebuktatná saját magát. Míg egy felnőtt bűvész úgy áll ki mások elé, hogy most valami valótlant mutat, amiről tudja, hogy az, de valóságként tálalja.

Ugyanez az oka, amiért nem beszélhetünk szándékos hazugságról iskoláskor előtt.

Utolsó, én konkrétan emlékszem több esetre is, amikor direkt hazudtam oviban, sőt egész kicsi koromban, hogy ne bukjak le.

Most egy három évesem van, ha megkérdezem, hogy felmászott e valahova(láttam), kapásból rávágja, hogy nem. Nyilván nem kreál sztorit, de hazudni azt tud.

Tegnap egymásrarakta a könyveket, hogy elérje az ajtó redőnyhúzóját, felhúzta, pedig tudta, hogy nem szabad. Láttam a könyveket, meg hallottam a puffanást.

Odamentem, jól volt, megkérdeztem mi történt. Csend. Megkérdeztem, hogy felhúzta e a redőnyt. Nem. Megkérdeztem, hogy akkor miért van felhúzva. Széttette a kezét és azt mondta nem tudom.

Alig beszél, de már füllent. Mondjuk én sem álltam a helyzet magaslatán, mert elnevettem magam és ő is. Vicces volt.

Az lehetett a baj, hogy megijedt a reakciódtól. Ilyenkor nehéz beszélni.

Amúgy egy 3éves simán el kell, hogy tudja mondani, mi történt, de ez nem jelenti azt, hogy meg fogod tudni az igazat.

Enyém 3évesen strandolni volt a mamával. Másnap beszélgetünk, milyen volt... simán elmesélte, hogy homokoztak, ettek ropit, lefröcskölték a papát... majd az unokatesó átúszott a túlsó partra (akkor volt 5 éves :)), hogy egész végig kólát ittak, de a másik unokatesó (akkor 10 hónapos) kapott sört is, mert azt szereti... és amikor látta, hogy élvezem a sztorit, a végére már jött cápa meg krokodil is :)

Egy 3 éves már komplett történeteket mesél sokszor kiszínezve. Kevesem tudják magukat kifejezni ebben a korban csak tőmondatokban, az átlag jellemzően már összetett mondatokban kommunikál. Az én fiam biztosan.

De te is furcsa vagy, kérdező! A laptopját nagyon nem kellett volna kidobnod, valamint a te fogalmazásoddal sem stimmel valami, nagyon zavarosan fogalmazol.

Szerintem mutasd meg a gyermekedet szakembernek, azzal nem ártasz.

Ahogy olvasom a fogalmazásodat, nem lehet, hogy nem is úgy beszélsz hozzá, mint ahogy kéne? Értem az alatt, hogy ne tőmondatokban beszélj hozzá, hanem szépen kifejtett mondatokban, amennyiben ez így van.

Pl. hol a keksz? Ágy alatt, pociban? Te se múlt időben tetted fel a kérdést akkor és nem kötöttél össze semmit se cselekvéssel. Ehelyett: Hová tetted a kekszet? Az ágy alá tetted, vagy megetted?

8-as vagyok. Ezt én is akartam írni amit a 17-es, csak a végére elfelejtettem :D. Szóval nagyon furcsa az ahogy kommunikálsz vele. Pl. " véletlen hoppá leesett, vagy irgumburgum mérges voltál és direkt bumm lelökted?" - és még ehhez affektáltál is. Egy 3 éves alapesetben már mindent de mindent megért, nem kell vele ilyen gügyén (ne haragudj...) kommunikálni, ez kinézhetett volna így is: "Kisfiam mit csináltál a laptopommal amíg kint voltam? Mérges voltál és lelökted, vagy meg akartad nézni és leesett?" nem kell irgumburgum meg puff lelökted.. nem baba, nem kell vele gügyögni, szerintem amúgy egy babával sem, de oké, abba még belefut az ember, mindenki, én is te is, rendben van.

Nekem is 3 évesem van, és úgy beszélek vele mint bárki mással. Vagyis: "Hová tetted a kekszeket, megetted? Vagy az ágy alatt van?"

Mindig így beszélsz hozzá? Nem bántásból, de ez szerintem nem tesz jót...