Kisfiam (4) gyakran a kukiját nyomná valahová, hozzám, a kanapéhoz stb. Közben nevet, de látom, hogy ez valami kényszer, nem viccből csinálja. Ez normális?

Tanulj meg vele együtt élni, mert amíg nem költözik el, hozzád fogja nyomkodni a farkát. ( 18-22 éves koráig )

Most komolyan... persze hogy abba fogja hagyni.

Önmagától EBBEN A FORMÁBAN nem feltétlen hagyja abba.

Az, hogy onanizál, teljesen természetes, hozzátartozik az egészséges pszichoszexuális éréshez.

De ennek formáját szelíden, kedvesen, de határozottan terelni kell egy kicsit:

ahogy írták, idővel (én 5 éveseknél szoktam, meg idősebbeknél, ha látom - persze a rám bízott gyerekekről beszélek) tehát idővel jelezni kell neki ott és akkor, amikor csinálja mások előtt, hogy

"SZABAD a kukidhoz nyúlnod, de mivel te már okos nagyfiú vagy, mások előtt nem teszed, jó? :)" - vagy valamit hasonló, de a lényeget tekintve ilyen módon.

Szigorúan tilos magát a tevékenységet tiltani gyerekeknek, mert komoly gátlás épülhet ki bennük, és rossz irányba viheti a nemi érést.

A körülmények tekintetében fontos a kisgyermekek számára általában is konkrétan fogalmazni, főleg, hogy mit (hogyan) tegyen/tehet,

ne csak azt, hogy mit ne.

Tehát pl óvodában szinte csak egyetlen helyzet van, amikor nincs másoknak szem előtt egy gyermek, és ez a csendes pihenő. Helyzet adja, hogy ezt is hozzáteszem-e ilyenkor, de főleg ha kérdezi a gyermek, hogy hol, mikor teheti, akkor elmondom neki, hogy csendes pihi alatt szabad.

Mert ugye óvodában teljesen elvonulni tilos, hiszen felügyelünk a gyermekekre. De teljesen elfojtania nem szabad az 5-6 éveseknek az onániát, valamikor engedni kell nekik, a paplan alatt téve már egy szocializáltabb forma.

Hasonló eset, amikor ürüggyel (doktoros játék), vagy anélkül a gyerekek egymás nemi szervére kíváncsiak, ami szintén természetes, életkori sajátosság. Erre az udvari tartózkodás alkalmát szoktam felajánlani számukra.

Pl csoportszobában már húzná le a másik, vagy saját nadrágját, akkor akár hány éves is, szelíden, de határozottan felhívom a figyelmét a gyermeknek, hogy

"csoportszobában nem illik. Amikor pisilsz, kakilsz a wc-n, akkor amúgy is le kellé húznod a nadrágot, de ha az udvaron egy bokornál leguggoltok, nyugodtan nézegethetitek egymás kukiját, puniját, ott így is lehet doktorost játszanotok. De csoportszobában nem illik."

Ha 5 év alatti a gyermek, akkor nem bocsátkozom e tekintetben részletekbe, hanem jelzem, hogy "itt nem illik nadrágot lehúzni, húzd fel légszíves". Ha nem teszi, akkor én húzom vissza neki a nadrágját. 5 év alattiak esetén a további részleteket csak akkor közlöm, ha kérdezi.

Általában véve is minél kisebb egy gyermek, annál tömörebb, és kevesebb részletre kiterjedő magyarázatot adok, de 5-6 évesnek se terjengősen. Más eset, ha olyan a tevékenység, hogy belefér egy spontán, hosszabb párbeszéd, és pl szexuális tartalmú kérdéseket tesz fel valamelyik, vagy több gyermek. Akkor szép sorban válaszolok nekik, az értelmi képességük, nyelvezetük viszonylatában, na meg ami rájuk tartozik.

(Hiszen pl nagytesótól néha egészen kamaszos kérdéseik is vannak, azokat egy gordiuszi csomó megoldással rövidre zárom. De pl az ovisoknak való témákat megbeszélem velük, esetleg a gyerekcsinálást is, bár ritkábban kérdeznek erről.)

Tehát, kedves kérdező, az onániára visszatérve, egy kicsit tereled, pl "Kicsim, ne nyomd nekem a hasad, légyszíves, mert okos nagyfiú vagy, nem vagy illetlen. Amikor nem lát téged más, nyugodtan nyomkodhatod a hasaddal az ágyadat."

-ez pl egy helyzetfüggő magyarázat. De amikor pl az a helyzet, hogy egyértelműen a kukija az, amivel játszik, akkor a megfogalmazást is ilyen helyzetben így alakítom, pl nadrágon át nyomkodja saját magának:

Ha 4 éves (mint a gyermeked), akkor esetleg hagyom vagy ha pl vendégek vannak épp nálatok, elég lehet ,ha eltereled a figyelmét, de SOSE akadályozd, és a figyelemelterelést SE vidd túlzásba, javaslom.

Inkább 5 éveseknek magyarázok ilyenkor:

"Kicsim, már okos nagyfiú vagy, ezért csak akkor nyúlhatsz a kukidhoz, ha mások nem látják, vagy lehet a paplan alatt is, jó? Mert olyankor szabad. :) De itt a szobában mások előtt nem illik, és te megérted, mert okos nagyfiú vagy. :)"

-valahogy így.

A helyzet adja. Mivel ösztönösen teszik, ne mis biztos, hogy tudatosul benne, hogy "kuki", amikor csak az ágyékát odanyomja hozzád, vagy a kanapéhoz. Ezért olyankor PONTOSAN azt veszem bele a megfogalmazásba, amit épp tesz - olyankor a mozdulatát, hogy odanyomja a hasát.

Azért írtam erről részletesen, mert kényes kérdés, sok múlik rajta, valamint azért, mert általánosságban is sokszor fontos, hogy ilyen módon ügyeljünk a megfogalmazásra, kisgyermek irányába. Sokat számít, pláne érzékeny, kényes esetekben.

Ha valaki folyton a nagyfiúságomra hivatkozva próbálna megtiltani valamit, amit élvezek, utálnék felnőni és csakazértis kicsibabát játszanék és nem akarnék felnőni. Utáltam, mikor nekem mondták, hogy te vagy a nagy, lehetne több eszed.

Elég a simán "nem illik társaságbant" mondani szerintem.

Biztosan nem mondanám azt se a gyereknek, hogy az udvaron kukkoljon egy másik meztelen gyereket. Még a végén azt hiszi, ezt szabad. Megnézném a kislány anyjának fejét, mikor közli otthon, hogy a Zsuzsi néni mondta, hogy nyugodtan vegyem le a bugyit, mert rendben van, hogy a Petit érdekli.

Én azt mondanám, hogy nem szabad sem kisgyerek sem felnőtt előtt levenni a bugyit, senki nem érhet hozzád, te sem máshoz ott.

Egyedül te érhetsz magadhoz és a doktorbács (de erről anyának mindig szólni kell) és csak akkor, ha nincs ott más.

Amúgy rendben van, hogy jó érzés neked. Mindenki csinálja, ha mások nem látják őket.

A lányok szoknyája alatti kérdést pedig megmutatnám egy könyvben, aztán, ha nem elég, úgyis megkukkolja a mosdóban az öltöző kislányokat, de erre nem fogom buzdítani. Nem kukkolunk kisgyereket akkor sem, ha mi is kisgyerekek vagyunk.

Mondd a fiadnak, hogy nagyon ügyes, hogy észrevette, hogy ez jó érzés,de csak akkor csinálja, ha egyedül van. Pont. Ha rákérdez miért, mondd, hogy nem illik. Ha erre is rákérdezne, én azt mondanám azért nem illik, mert valaki régen kitalálta és mi így szoktuk meg. Mint a ruhaviselést.

Én szoktam mondani a fiamnak, hogy tudom, hogy ez jó neki, de magányos tevékenység, úgyhogy legyen szíves abbahagyni, vagy elvonulni a szobájába.

6 éves.

Fú utolsó, csak nem tanár vagy?

Ha velem így beszélne az anyám, nagy ívben kerülném. Ez a stílus lesajnáló és érzéketlen, érezhető a rosszallás.

"Ha valaki folyton a nagyfiúságomra hivatkozva próbálna megtiltani valamit, amit élvezek, utálnék felnőni és csakazértis kicsibabát játszanék és nem akarnék felnőni. Utáltam, mikor nekem mondták, hogy te vagy a nagy, lehetne több eszed."

Én vagyok, akire reagáltad.

Én nem ezt írtam. Én se értek egyet avval, amikor rosszallóan mondja valakit, pont ezért tettem sokszor mosoly emotiokont ":)".

Egyetlenen szóval sem írtam olyat, hogy "lehetne több eszed is"...

Ha viszont ahogy én fogalmazok, és kedves, megértő hangsúllyal és tényleg így érezve mondja el a felnőtt a kisgyermeknek, akkor az jó hatású. A legtöbb gyermek nagyon is nagylány, nagyfiú akar lenni, motiváló számukra, ha elismerjük, hogy ő erre, vagy arra már képes, mert már elég nagy, és ügyes.

Óvodás korról beszélek. Kisiskolás korban már inkább egyénfüggő, hogy melyik megfogalmazás a motiváló. Pláne kamaszkorban más.

Ovis korban a "csakzértis kicsi akarok lenni" hozzáállás inkább csak totyogó korban, valamint ezt követően sajátos esetekre jellemző, pl ha kistesója születik, akkor regresszió lép fel általában, magyarán olyan akar lenni, mint a húga/öccse, mert azt látja, hogy vele többet törődnek - ha többet törődnek vele (esélyesen legalább kicsivel többet).

Tehát, kérdező, az általános esetet, légyszíves

ne keverd avval, ha valakinek tetvére születik,, se az iskolás korosztállyal, mert ne marról beszéltem.

Ezen felül próbálj meg, kérlek, figyelmesebben értelmezni szöveget, mivel

nem írtam semmiféle degradáló motivációról.

Sorry, itt felcseréltem mondatrészeket, javítom magam:

A "csakzértis kicsi akarok lenni" (regressziós) hozzáállás inkább csak totyogó korban jellemző.

Az óvodás korban inkább csak a sajátos esetekre jellemző: testvérszületéskor testvérféltékenység esetén például...