Ha a szülők sokáig kezelnek gyerekként egy tinit akkor az vezethet önbizalom hiányhoz? Alapvetoen mindenkiben van megfelelési kényszer a szülei fele vagy felnőtt korban ez mar nem normalis?

A sokáig alatt azt ertem hogy gyakorlatilag míg otthon lakik addig nem hangzik el egy olyan mondat sem,hogy "te tudod,a te döntésed,csináld ha akarod".

Viszont olyan elhangzik,hogy "en tudom,mar átmentem rajta,hidd mar el higy igazam van és ne akard kipróbálni"

Szukeim tok sokáig gyerekként kezeltek,de ezt csak most látom felnőttként...akkor valahogy normalis volt,hogy 20evesen ha azt mondta ide vagy oda ne menjek el akkor nem mentem.Illetve ha meg is fordult a fejemben akkor tartottam tole hogy mit szólnak majd ha kiderül ezért nem tettem.Utolag úgy látom hogy ez nem normalis en a saját gyerekeimnel ezt totál máshogy szeretnem.

33 éves vagyok és egy csomoszor veszem észre azt hogy azon kattogok hogy ehhez vagy ahhoz mit szolhatnak(pl azzal kapcsolatban hogy nevelem a gyerekeimet,3 van) ill.elvarnam néha hogy tőlük kapjak valami pozitív visszajelzést annak ellenére,hogy van egy szerető ferjem aki abszolút meg van elégedve azzal ahogy bánok a gyerekekkel,ahogy vezetem a háztartást,stb.Halas ertem, a munkámért és ezt ki is fejezi.

Ugye hogy a szüleim fele irányuló érzelmi szálak és gondolatok totál abnormalisak????De azert lehet ez,mert meg a 20as éveim elején is gyakorlatilag komolyabb témákban nem volt saját dontesem hanem az utolsó szo mindig apame volt?

Amugy en utálom ezt,hogy így függok tőlük,szeretem oket nagyon és jo a kapcsolatunk,csak tegnap egy vita kapcsán egy csomó minden feljött bennnem...nem is az a kenyeg hogy min vesztünk össze,hanem ha néha van olyan hogy összekapunk akkor mindig megpróbálják megmagyarázni hogy en rosszul gondolom és rosszul erzem a dolgokat...most oszinten hogy lehetnek az ereseim rosszak???lehet hogy nem jogos,lehet higy valamit tulreagalok,de mindig le rendezik azzal hogy rosszul erzem és pont.

Engem neg ez úgy bánt...és hiába mondom él,mintha nem tudnak felfogni...(azert az hozza tartozik hogy apukám szemében ok a tökéletesek,ha bárki valamit máshogy csinal vagy mond mint ahogy azt ő látja akkor az hulye)

Huuu biztos nagy zagyvalek amit írtam,csak utálom hogy tőlük várok visszajelzést,utálom hogy sokszor nem erzem magam magabiztosnak és ami a legfontosabb hogy nem akarom ezt átadni a gyerekeimnek!

De lehet ez az érzelmi függés azert mert soha nem kezeltek felnőttként?????csak azert hogy en ne csesszem el...

Komolyan ha anyum is kint van a jatszon velunk nem tudok úgy beszélgetni ahogy szoktam mert kisebbségi komolexusom van mellette.Farnkon tartok tole hogy valamiben kijavít ha olyat mondok..Amugy biztos nem tenne meg,de tartok tole...totál csodtomegnek ezren magam....

Koszonom ha bárki elolvassa...