Hogyan dolgozzátok fel, ha a gyereketeket baleset éri?

Ne utáld magad. Szerintem az, hogy a gyerekek többsége életben marad, vagy legalábbis nem éri komolyabb baleset maradandó sérülésekkel őket, az sokkal inkább köszönhető a Gondviselésnek (szerencsének, ha valakinek így emészthetőbb), mint a szülő gondosságának. De nem azért, mert a szülők alkalmatlanok, hanem mert LEHETETLEN megóvni őket mindentől. Olyan nincs, hogy mindig magammal vigyem őket még a WC-re is, vagy minden pillanatban, amikor félrenézek, dugjam a járókába, amíg kicsi, később botorság lenne nem engedni fára mászni/mászókázni vagy közben fél kézzel fogni, ilyen nincs és nem is lenne jó. Esni kell a motorral, a biciklivel, stb.

Én nagyon felelősségteljes és lelkiismeretes szülőnek tartom magam, de volt, hogy konkrétan a kezemből fordult ki úgy a kislányom, hogy arccal esett a földre, pedig figyeltem rá és tartottam, mégis ő "nyert". És kb. csodával határos hogy karcolás nélkül, csak ijedtséggel megúszta.

Én úgy tapasztalom egyébként, hogy azok a gyerekek,a kiknek jobban "megengedik" a szülők a kisebb-nagyobb eséseke, hamarabb tanulnak meg jól esni, és talpraesettebbek is, mint azok, akiknek folyton a sarkukban vannak - ráadásul még akkor sem lehet minden elkerülni.

Tényleg nem felelőtlen lazaságra buzdítok senkit. De emberek vagyunk, és fogunk hibázni, abba bele lehet őrülni, ha minden baleset után lelkibeteggé válunk.

MÁs: amikor a fiam esett úgy először a motorral, hogy felszaakd az ajka, a baleseti akartam rohanni vele, de mire felöltöztünk volna, már csak vigyorgott. Most a lányommal ha hasonló történik, azt nézem csak meg, hogy a fogai megvannak-e, ha igen, akkor már tudom, hogy csak az éles kis metszőfogak csíptek az ajkába, nem komoly a baj, bár patakokban folyika vér.... és egy pillanat alatt meg is tudom nyugtatni a kicsit.

A gyerekkor ezzel jar, vannak ovatosabb es kevesbe ovatos gyerekek.

Ha az itt valaszolokat megkerdeznenk, tuti mindenkivel tortent kisebb nagyobb baleset gyerekkoraban. En pl kiestem fejjel elore a hintabol.

Nem lehet megvedeni mindentol a gyereket, es kell is, hogy tanuljanak. A 2 evesem folyamatosan felallt a kisszekere hiaba mondtam. Egyszer leesett, na azota nem all fel. Nekik meg nincs felelem erzetuk.

Nem kell feldolgoznom, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy nem tarthatom üvegbura alatt Őket. Kisebb balesetek előfordultak már, és még elő is fognak. Hiszem, hogy ha ésszerű kereteken belül szabadjára engedem Őket, és nem járok folyton a nyomukban, egyre ügyesebbek, önállóbbak lesznek, és egyre tudatosabban mozognak ebben a világban. A fiamat kifejezetten mászós, mozgós sportra vittem, falat mászik, és egyre magabiztosabb. Megtiltani úgysem tudom Neki, meg nem is szeretném, hiszen pici korától kezdve hihetetlen ügyesen mozog, mászik.

Add meg a lehetőséget a gyermekednek ellenőrzött körülmények között a mozgásra!

Nem izgat, hiszen ezzel jár, és gyermeknek sem kell ahoz lenni, hogy leess pl. a lépcsőről, elég egy rossz lépés.

Ha elesik, akkor ránézek, mosolygok "semmi baj", vagy "nézd, olyan erős vagy, hogy elrepedt a beton", aztán ennyi.

Amennyiben sír, megvigasztalom, de nem rohanok oda hozzá, kapom fel, akadok ki, mert csak megrémítem a túlzott reakciómmal.