Ti hogyan kezelnétek a helyzetet, ill. mit tennétek a helyemben? Kellene lépnem valamilyen irányba?

Kisfiam 4 éves lesz. Az apja egy hónapos korában visszaköltözött az anyjához, otthagyott minket. Másfél éves koráig nálam volt a láthatás, majd utána minden szombaton ott kellett lennie. Ez még úgy ahogy jól ment. 3 éves korától minden 2.hétvégén ott kell aludnia. Olykor mondogatta fiam, hogy nem akar menni, de szerintem leküzdötte magában. De egy jó ideje sírás van, és mikor közeledik a hétvége, már mondogatja, hogy ő nem akar menni. Én probálom neki mondani, hogy de apáék várnak, hiányzol nekik stb.(annak ellenére, hogy nagyon csúnyán ért véget a kapcsolatunk,az anyja miatt) Már észrevettem, hogy mondogatnak neki dolgokat, ami nem gyereknek való, ill. a nagyi biztos mond neki dolgokat rólam, amik valótlanok, és próbálja majd ellenem fordítani.. Ezt tette az ő gyerekeivel is, az apjuk ellen, miután elváltak. Azt tudom, hogy mindenhol, úton-útfélen hazudozik rólam és csúnya szavakkal illet mások előtt. Ezt én leküzdöttem magamban, hazudozzon csak, én tudom mi aaz igazság és mit tett annak érdekében, hogy a kisfia hazamenjen hozzá. De már kezdek félni, hogy esetleg emiatt megviselt a fiam, és nem akar hozzájuk menni. Az apa láthatásának jó idejét a vele tölti a fiam, sőt vele is kell aludnia, nem az apjával egy szobában. El vagyok keseredve, nem akarok újabb vitás időszakot az életünkbe, csak nyugalmat szeretnék!! De nem akarom, hogy a kisfiamnak akarata ellenére, sírás árán is mennie kelljen. Jó párszor haza kellett hozni, gondolom már csak nagy hiszti után, mert tudom milyenek, nem engedik csak úgy haza... Kardoskodnak a gyerekért, tehát megbeszélni velük a láthatás csökkentését nem opció. De már tanácstalan vagyok. Mit tegyek? Ja, egyébként nem tudom fontos-e hozzátennem, de egy éves korától a( már azóta) férjemmel neveljük,imádják egymást.