Hogyan tanítatok önvédelmet félszeg óvodás kisgyereketeknek?

Szerintem irasd be valamilyen önvédelmi sportra, pl. karate. Csodát tesz az emberrel. Volt egy osztálytársam, dadogott, nagyon kis félénk volt, aztán elkezdett karatézni, lett önbizalma, még a dadogás is elmúlt.

Egyébként is hasznos a sport.

Ha csak simán otthon mondogatod, hogy ne hagyd magad, az nem vezet semmire. Attól még nem fog a nagyobbaknak visszaütni. Mert ilyen.

A küzdősport jó ötlet lehet.

Ilyen kicsi korban még nemigen van annyi mozgáskoordinációja, hogy küzdősportoljon. Különben is, mire megtanulja használható szinten, az évekbe telik.

Javaslom, tedd azt, amit a mi időnkben minden normális szülő. Az óvónők akkor is retardáltak voltak, csak az érdekelte őket, hogy cigizhessenek meg kávézhassanak egész nap, meg a kedvenc seggnyaló kis hercegnőiket ne érje semmi sérelem, a többinek a feje is betörhetett. Ilyenkor az szokott lenni, hogy apuka odamegy a másik apukához, és közli vele, hogy kolléga, ha a viselkedészavarod gyereked még egyszer kezet emel az enyémre, téged foglak úgy elvalagalni, hogy az eget is nagybőgőnek nézed. Erre rendszerint visszapofázik a csávó, mert a gyereke sem véletlenül lett ilyen, és ilyenkor úgy állon vágjuk, hogy ott alszik a parkolóban. Másnaptól a gyerek kisangyal lesz, ezt garantálom.

5-6 évesen már az enyémek elkezdtek karatézni - de nem lehet erőltetni, nem mindenki szereti.

Szerintem sincs olyan, hogy az óvónő nem lát ebből semmit. Vagy ennyire különbözőképp ítélnék meg a történteket a felek? Mondjuk ha a gyerekedtől elveszik a játékot és csak bambán néz, akkor kevésbé feltűnő, mintha hangosan visszakövetelné. Kérj fogadóórát és beszéld meg velük. Szerintem az agresszióra nem az agresszió a jó válasz egyébként, az óvónőnél is többet érsz el, ha a "szakértő segítségét és együttműködését" kéred tisztelettel, mintha fenyegetőzve leteremted. A gyereknek sem kell visszaütni rögtön, még ha jó önbizalomnövelő is a karate, de ne ezt tanítsd szerintem, elég ha csak simán ellenáll, nem adja, nemet mond, rászól jó hangosan a másikra, szóval előzör szóban fejezi ki a nemtetszését, felháborodását. Ha normális a közösség, úgy ítéled meg, érdemes, akkor a kérdéses gyerekek szüleinek is szólj négyszemközt, hogy kéred, ne froclizzák a tiédet.

Nekem a fiamat ilyen, rászálltak a többiek mert ő nem lökött rugott vissza. Ha el elvették a játékot akkor keresett másikat.

Két gyerek úgy rászállt hogy kékre rugták a lábszárát és a fejét ütötték könyvvel a wcben. A kedves óvónő meg a csoportszobában uzsizott a gyerekekkel fel sem tűnt nekik. Mikor mentem érte a fiam kint sírt, ki tudja mióta. Na akkor volt ám balhé, a szülőket is elkaptam de a gyerekeket is.

Azóta jár úszni és vízilabda alapokra. Mellette elkezdte a karatét is. Mindkettő erősít de mégis önfegyelemre tanít.

Edzőknek elmondtuk mi a problémánk, ők is láttak az elején hogy félénk. Most már ő is megy, küzd a labdáért.

Nálam úgy volt kiskoromban, hogy elmondtam otthon , h melyik gyerek bántott.

Apu bejött oviba, magához hívta a gyereket és a kezében volt közben egy ceruza.

Elmondta szépen a gyereknek, hogy ha még egyszer bántani mer vagy csak csúnyán szól hozzám , akkor őt is ketté töri mint a ceruzát (eközben széttörte a cerkát a kezében apu).

De ezt halál nyugodtan mondta a gyereknek. Aztán megkérdezte, h megértette e.

A gyerek bólintott. És kész.

Na onnantól egész ovitól nyolcadikig normálisan viselkedett velem. Másokat ugyanúgy bántott , de engem nem.

21n