Ti is észrevettétek, hogy a gyerekek "szeretnek" félni?

Lányom képes némelyik gyerekeknek készült mesét is túlgondolni, utána látom, hogy szorong, de idő, mire kiböki, mi baja van. (Apjánál néztek olyat, amiben halál volt, meg már nem is tudom. Utána napokig depressziós volt.)

Múltkor itthon beszélgettünk a párommal, ha x év múlva kipusztul a föld... El kezd sírni, hogy de addigra mi meghalunk, és ő azt nem akarja...

A kicsim 4 éves. szóltak az óvónők, hogy a gyereken látszik, hogy nagyon bántja valami, egyfolytában arról az ijesztő dologról beszél...stb. úgy éreztem, rosszat gondolnak rólam és azt képzelik, hogy rendszeresen horrort nézetek a gyerekkel, vagy csak nem kontrolálom, mihez jut hozzá. Hónapok óta emlegeti.

Szerencsére nem tegnap óta jár abba az oviba. Megkérdeztem tőlük, nem e emlékszenek, hogy marha jó a memóriája a gyereknek...komolyan mondom, bámulatos memóriája van, már kábé 2 éves korában messze lekőrözte a 4.5 évvel idősebb nővérét ezen a téren....szegény nagyom pont az ellenkezője a kicsinek. 3 éves volt, mikor elkapta a bárányhimlőt a kicsi. Fél évig minden nap úgy ment be az oviba, hogy ha talált magán valami pöttyöt-legyen az anyajegy akár-, hogy ő bárányhimlős. Na szerencsére emlékeztek erre. Na mondom nekik, ebből kiindulva: A férjem mesélt a gyerekeimnek egy emberről, aki nagyon jó bűvész volt. A nagy lányom meg hülyeségből mondta a kicsinek, hogy a kerítés mögé bújt ez a bűvész és nagyon ijesztő. Na ebből még mellé rakott az élénk fantáziájával a kicsi egy rakás dolgot, és már fél éve minden nap mondogatta, hogy az egy nagyon ijesztő bácsi.

Szerencsére az óvónőkkel összedolgozva rá tudtuk terelni a kis agyát arra, hogy az csak egy kitaláció, nem igaz. És ijesztő dolgokról beszélgetnie a lányaimnak tilos.

Egy olyan 2 hete már, hogy rendben van ezzel a dologgal, de azért még emlegeti, de hozzá teszi, hogy az csak kitaláció.

Rémesek ezek a gyerekek:D

Az egyik kislányom a Hófehérke mese után éjjel felsírt, annyira félt a mostohától, mégis mindig azt a részt akarta megnézni újra és újra, amikor átalakul öregasszonnyá...

A nagylányom meg a Harry Potterrel volt ugyanígy. Imádta, közben minden éjjel átjött hozzánk aludni, mert úgy félt...

#3

Emlékszem, hogy anno az öcsém ugyanígy volt a Pinokkióval, meg az E.T.-vel. Félt mindkettőtől, mégis a szoba sarkából figyelte többször is...

Én a testi fogyatékos, sérült, ilyen-olyan deformitásban szenvedő emberektől féltem nagyon, emlékszem, és attól, hogy én is olyanná válok.

A kisgyerekek még ösztönösen hajlamosak szembesülni félelmeikkel, érzik, hogy ez egy remek terápiás módszer (legalábbis fokozatossággal).

Ezért is hasznosak a sárkányos, és egyéb rémmesék, pl A farkas és a kecskegidák.

És épp ezért játssza a világon minden kisgyermek a fogócskát és bújócskát.

Ezek (és kifejezetten ezek) segítik feldolgozni az érzelmi problémáikat, hiszen nekik még rengeteg az új történés a világban. Ezen felül a játék mint legalapvetőbb tevékenységük egyik fő funkciója (szintén ösztönösen) a kompenzálás, és/vagy kijátszani a félelmeiket.

A kisgyermekek okosak. :)

A félelem eleve alaposzton kihalas ellen. Mint a vadak között. Ha nem felsz, nincs reflex, nincs onvedelem akkor az ellenségnek talcan kinalnad magad

A felnottek ugyanez. Bungi jumping, vadvizi evezes, horror stb. Belénk kodolt ösztön csak ahhoz hogy felkeszultek maradjunk barmi van.