Szerintetek mit csináljak?
A terhességem későn derült ki, akkor amikor érezhetően mozogni kezdett a kicsi.
A párommal egy éve vagyunk együtt, mielőtt kiderült előtte nem sokkal költöztünk össze.
Tanulok mellette dolgozok, ő dolgozik, szépen megélünk ketten, közösen tervezzük a jövőnket.
Sokként ért minket a pici, főleg engem viselt meg. Úgy döntöttünk örökbe adjuk. De így a az utolsó hónapokban a párom egyre inkább meggondolta magát, pedzegetni kezdte mi lenne ha mégis mi nevelnénk fel, és nemrég ezt már úgy mondta jobban szeretné ha mi nevelnénk.
Észérvekkel kezdett először érvelni, a lakás az övé, a munkája stabil viszonylag jól keres. Utánanézett hogy gyedet is kaphatnék az egyetem miatt, még az egyénit is megkérdezte, a barátait is beavatta és segítenének ők is babaholmikkal ha kell.
Fiatalnak érzem magam ehhez. Nem a párkapcsolathoz az elkötelezettséghez hanem az anyasághoz.
Anyám elhunyt vele nem tudok erről beszélni, két bátyám van nyilván ők se tudnának igazán mit mondani.
Tényleg úgy gondolom hogy elsősorban tanulnom kell, mellette gyakorlatot szereznem, ha nagyon azt nézem persze tanulni lehet mellette, de azért mégsem ugyanolyan, mégis ott van egy gyermek akinek szüksége lenne a törődésemre jelenlétemre időmre és energiáimra. A külön dolgokra amit eddig csináltam (zongora, sport, jóga) már nem hiszem hogy lenne gyerek mellett időm.
Ha ez negatívnak is tüntet fel én szeretem ezeket csinálni jó vagyok benne, feltölt..
Meg ott van a nagy kérdés nem tudom mennyire tudnám szeretni egyáltalán, ezekkel a gondolatokkal nem játszottam mert tudtam hogy az örökbe adás mellett döntöttünk. Mivel anyám meghalt amikor gyerek voltam így azt se tudom igazán milyennek kéne lennem..
Nem tudom mi legyen, nem akarom figyelmen kívül hagyni a párom érzéseit, de nem akarom azt se hogy megbánjam hogy megtartottuk, vagy ami még rosszabb mindhárman megbánjuk hogy így döntöttünk..
A párom tud az érzéseimről, beszéltünk róla, de azért anyukákkal is beszélnék ha lehet..
válasza:Hha anyagilag megengedhitek magatoknak én mindenféleképpen megtartanam a babat!
Nagy boldogságot hoz
Hany eves vagy?
Hany hetes terhes vagy?
válasza:Adj magadnak két hetet, vagy ha van időd, akár egy hónapot is. Ez alatt érleld magadban a gondolatot, hogy anya leszel. Beszélj is úgy a babáról, tervezzél.
Ha ez után is azt mondod, hogy ennek a babádnak nem melletted kéne felnőnie, akkor... adott a válasz. Viszont a pároddal vége lesz, ez biztos. Örökké égő seb marad a szívén a gyermeke elvesztése.
A bátyáiddal nyugodtan beszélhetsz erről, ők a családod. Ne döntsd el előre, hogy nem tudnának mit mondani.
Amúgy meg ne hidd, hogy nem fogsz tudni semmit csinálni anyaként. Nekem este 10-ig dolgozik a párom, de járok gitárra heti egyszer, és naponta gyakorolok. Régen jógáztam is, most inkább meditálok. Az udvaron sportolok, mikor a három kisgyermekemet levegőztetem. Segítségem nem nagyon van, de megoldok mindent, mert én így akarom.
sok erőt, jó egészséget kívánok!
Két hete volt ez a nagyobb beszélgetésünk, de még mindig tanácstalan vagyok ezért kerestem anonim oldalt is. Nem látok bele egy anya mindennapjaiba, nem tudom mennyire tudnék helyt állni benne.
Az anyagi biztonság is kicsit zavar hiszen baba és egyetem mellett nem vállalhatnék munkát, tehát teljesen a páromra lennék utalva, meg az ellátásokra amik járnak ami kicsit zavaró lenne, mintha segélyen élnék vagy nem is tudom.
Meg hogy is mondjam nem visszacsinálható döntés, ha vállalom hogy felnevelem akkor az anyja leszek, felelősséggel tartozok majd, nem mondhatom hogy bocsi mégsem..
Azt pedig hogy teszem azt nevelem egy picit és ha nem megy pár hónaposan adom örökbe lehetséges lenne, de nem, kizárt hogy megtegyem, vagy a szülés után vagy soha.
Mindenkiből lehet jó anya? nem akarom megbánni bárhogy is döntenénk..
30 hetes vagyok 21 éves. A párom 23. Nem akarom elveszíteni, de ő nem lehet egyedüli ok arra hogy velünk maradjon a kicsi.
válasza:ahogy írsz olyan értelmesnek tűnsz :)
olyan, hogy jó anya, nincs... ha szereted a gyerekedet és megteszed azt ami tőled telik, az épp elég.
miután megszülöd, egyszerűen beleszeretsz. ott van egy csöppség, elöntenek a hormonok, gyönyörűnek látod és a hegyeket is megmozgatnád érte. egyébként tényleg hihetetlenek ezek a hormonok :)
nekem már nagy a gyerekem és azt mondom így utólag, hogy a legnehezebb az az első nap volt otthon (nekem se volt segítségem, férjem meg ment dolgozni), aztán az első 2 hónap volt húzós, amíg nagyon gyakran kelt és cefetül sokat szopizott. aztán összeszoktunk, kialakultak a dolgok és úgy mentek a dolgok maguktól. igen, voltak nehéz napok, volt olyan, hogy már zokogtam tehetetlenségemben, de összességében nem annyira húzós és nem kell úgy rágörcsölni. sőt! ha lazán fogod fel a dolgokat akkor még könnyebb is. aztán meg elszáll a lila köd, a gyerkőc 1-2-3 éves lesz és "folytatódik" az élet, pici megy bölcsibe, te meg visszarázódsz az életedbe, persze azzal a különbséggel, hogy délután rohansz azért a kisemberért már ő tölt fel, nem a jóga meg a zongora :)))
de szerintem most ne ezeken filózzál, hanem a másik oldalt vizsgáld meg. tudnál úgy élni, hogy valahol a világban van egy gyermek aki a tiéd? ráadásul szerelemgyerek. ezzel a szívedben tudnál élni? mert szerintem ez sokkal nehezebb mint felnevelni!
de ha úgy döntötök, hogy örökbeadjátok akkor sok erőt kívánok, egy család biztos, hogy nagyon nagyon boldog lesz élete végéig!
válasza: válasza:Alig 21 eves voltam mikor az elso babam szuletett.En is fosulira jartam, 1 eves koratol dolgoztam is.Egyetertek az elottem szoloval, egy gyereket nem lehet megbanni:)
A kistesoja most 5 honapos, en pedig 30 eves vagyok.Ot mar terveztuk, mindennel szepen elkeszultunk, megvolt a programozott csaszar idopontja.Elozo nap este itthon tarsasoztunk a ferjemmel es a nagyfiammal.Olyan jol erztuk magunkat harmasban, hogy teljesen elbizonytalanodtam, mi lesz, ha a pici felboritja ezt az idillt.Egyaltalan miert kell nekunk meg egy baba?Fogom tudni annyira szeretni mint a nagyobb fiunkat?
Masnap szerencsere megkaptam a valaszt.Leirhatatlan szeretetet erztem a pici irant az elso perctol kezdve ahogy meglattam.A ferjem ugyszinten.Automatikusan ugy tunt, mintha mindig velunk lett volna, minden olyan termeszetes volt. Meg sem fordult a fejemben mi lett volna, ha egy gyerekesek maradunk, mintha mindig is ket gyerekunk lett volna.
Egyszoval egy gyereket valoban nem lehet megbanni, olyan termeszetes modon kepes egyik percrol a masikra az eleted legfeltettebb kincseve valni, hogy eszedbe sem fog jutni azon gondolkodni, hogy mi lett volna ha megsem vallalod.
válasza:Jobb ha tudod, hogy ha a párod meg akarja tartani a babát, te hiába nem akarod, neki joga van a saját gyerekéhez. A helyzetetekben nagy baromságnak tartom az örökbeadást, persze félsz, ismeretlen terep, mindenki így van ezzel. Baba mellett be tudod fejezni a sulit is, nem kötelező vele 2-3 évig otthon maradni se, akár tanulás, akár munka miatt igénybe vehetitek a bölcsit, az meg hogy mire jut időd ezen felül csak rajtad múlik- amíg a hobbidat űzöd tud a babára más is vigyázni.
Épp itt az ideje, hogy megtanuld, a döntéseinknek következménye van, tudod azelőtt kellett volna aggódni, hogy lesz szabadidőd a gyerek mellett mielőtt összehoztátok volna. Csak azért megfosztanád attól, hogy saját szerető családban nevelkedjen, mert neked még ehhez nincs kedved?! Késő bánat....
"Csak azért megfosztanád attól, hogy saját szerető családban nevelkedjen, mert neked még ehhez nincs kedved?!"
Szerinted amikor mérlegeltük az örökbe adás lehetőségét nem az volt a döntő érv mellette hogy így egy szerető, rá váró családban nőne fel?
És igen ezen nagyon sokat gondolkoztam az elmúlt időben. Hogy ha mind a ketten máshogy állnánk a kérdéshez mit kéne tennem, mert az ő kisfia is lesz, ha úgy is döntött hogy kitart mellettem, örökbe adjuk joga van meggondolni magát. Joga van a fiához, de van e joga ahhoz hogy anyaszerepbe rakjon, vagy hogy a fiát rakja egy bizonytalan helyzetbe.
Ha örökbe adjuk jó kezekbe kerülne.
Ha nem talán mégis boldogan élünk családként.
Vagy rámehet a kapcsolatunk arra hogy nem azonos érzésekkel kezdtünk ebbe bele. Azaz teszem azt mégis megbánom, jobb esetben elhagyom őket rosszabb esetben velük maradok így is. Szerinted ezek jobbak mintha egy rá váró családhoz kerülne?
A párom is fiatal még, nem tudom mennyire méri fel milyen az ha gyereke van az embernek, nem tudom mennyire fogja bírni.
Nagyon sok változást hozna a kicsi a kapcsolatunkba, de sajnos nem feltétlenül pozitívat..
Tehát nem hacsak a szabadidőm lenne a gond nem állt volna anno a párom is az örökbe adás mellett..
Csak valahol nem is értem az egészet..
Kiderült, azután elkezdtünk gondolkodni a továbbiakon, elkezdtünk beszélgetni hasonló történetű emberekkel, kilyukadtunk a örökbe adás kérdésénél, és ott valahogy megnyugodtunk. Ahogy tudtunk beszélni olyanokkal akik várnak és olyanokkal akik már nevelik a gyereküket úgy gondoltuk hogy ez lenne a lehető legjobb befejezés.
Tényleg nem tartottuk még késznek magunkat arra amire sokan igen, és amire annyian várnak.
Ugyanúgy láttam a babát az ultrahangokon mint a párom, érzem ahogy mocorog és mégis ő aki megfontoltabb kevésbé érzelmes valahogy elkezdte apának érezni, és akarni magát. Nem értem hogy ha ugyanúgy voltunk az örökbe adással hogy tudott megváltozni, és én hogyhogy nem változtam meg?
Számomra ez is hozzátesz ehhez, hogyha úgy hogy jobban érzem a kicsit nem törtek elő belőlem ilyen érzések gondolatok akkor előjöhetnek egyáltalán?
Kicsit megnyugtató mondjuk amit írtok, arról hogy megszerettétek, hogy természetesen válik az élet részévé.
100%ig nyilván nem lehetek biztos, de ha csak addig jutnék mint ameddig a párom jutott már elég lenne.
Nem tartom érzelemmentesnek azt aki örökbeadja a babáját, nem lenne könnyű de úgy hogy megnyugtattak a beszélgetések, és hogy szinte az elejétől tudatosan készülök rá, szoktatom magam a gondolathoz, és hogy pozitívan gndolok rá azaz nem elszakad tőlem hanem a családjához kerül ahol szeretik úgy nem tűnik elviselhetetlen vagy rossz döntésnek. Talán ezért sem gondoltam arra hogy én neveljem, hiszen úgy láttam jobb lesz ha más neveli fel.
Szeretném ha valahol közösen lehetnénk az egészben, ahogy közösen voltunk az örökbe adásnál, de félek hogy nem fogom azt érezni amit ő, és ha ebben nem jutunk közös pontra az nagyon sok fájdalmat szülhet.
válasza:Kérdező, itt akinek gyereke van, azt fogja mondani, hogy ne add örökbe, mert a saját babájára néz közben, a saját élethelyzetére, nem a tiedre. Totál figyelmen kívül hagyják a körülményeket, csak az lebeg a szemük előtt, hogy ott van a kiságyban a gyerekük és jajdejó. Nem látnak ennél tovább.
Az első válaszoló azt írta, ha van pénz tartasd meg. Ez nem ilyen egyszerű, a baba nem egy hobbi, amit, ha van rá pénzem, csinálok, ha nincs nem. Meg hogy nagy boldogságot hoz. Ez sem mindig igaz. Ha te nem akarod őt, nem hoz boldogságot. Ha ez így lenne, senki sem mondana le a babájáról, nem ölné meg, nem engedné, hogy állami gondozásba kerüljön, stb. mert hát ki mondana le arról a nagy boldogságról?
A hormonok sem öntenek el mindenkit, ez nem úgy van, h megszületik és egyből anyának érzi magát mindenki és boldog és stb.
Nem lehet tanácsot adni, hogy mit tegyetek, ez a ti babátok, kettőtöknek kell dönteni róla. Én csak azért írtam ezt a választ, hogy a döntésben ne az befolyásoljon, h a 32. ismeretlen válaszoló belenézett a kiságyba és azt mondta, h ő biztosan nem tudná örökbe adni, mert ez tévútra visz, az az ő élethelyzete.
A kapcsolatotok stabil a pároddal? Szeretitek egymást? El tudod képzelni őt hosszú távon a férjedként, a gyereke(i)d apjaként, azt, hogy hosszú évekig vele maradsz?
Ő,ha vágyik arra, hogy apa legyen, akkor az azt is jelenti, hogy ő el tud téged képzelni a gyermekei anyjaként.
Ha a válasz nálad is igen, akkor sztem annak a babának jó helye lesz nálatok.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!