Akik örökbeadták a gyermeküket hogyan viszonyult hozzátok a közvetlen környezetetek?

Olyat ismertem, aki anyaotthonba ment, ott hordta ki a babát, akit új szülei vártak (nyílt örökbeadás volt).

A lány apukája támogatta, sőt úgy emlékszem először ő maga javasolta ezt a megoldást. A baba apja nem tudott róla, de utólag biztos megtudta, mert volt egy közös kisgyerek is, vele volt még gyesen a lány, de megszakította vele a kapcsolatot, mert a pasi agresszív lett.

Az örökebadók jó része az utolsó 2-3 hónapot a munkahelyétől és a barátaitól távol szokta tölteni. Ha civil szervezeten keresztül sikerül segítséget szereznie (pl Bölcső Alapítvány, vagy Gólyahír), akkor gyakran a lakóhelytől távol adnak szállást erre az időszakra és a szülést követő 6 hétre, segítenek olyan orvost találni, aki ír táppénzes papírt is. A húgommal szült együtt egy nő, tökéletesen tudta titkolni a hasát, ő vakbélműtétről szóló papírokat kapott a szülésnél.

A legjobb dolog amit ilyenkor valaki tehet, hogy még a megszületés előtt találkozik egy megfelelő civil szervezet munkatársával, vagy a tegyesz munkatársával, mert sokszor ők az egyetlen "szövetségesek" ebben a kérdésben, támogatják az anyát, akár megtartja a babát, akár úgy gondoskodik róla, hogy más gondjaira bízza. Sajnos a környezet nem szokott támogatóan fellépni, nagyon ritka, amikor nem csak egy extra nyomásgyakorlásként rontanak a helyzeten...