Nem tervezett gyerekek szülei! Környezetetek tudja, hogy véletlenül sikerült a gyerek és még nem terveztétek, de megtartottátok? Gyereknek elmondtátok vagy tervezitek elmondani?

A férjem első gyereke nem volt tervezett. Ő már fiatal felnőtt, tud róla. Nem látom, hogy ez bármi problémát okozott volna neki.

Nővéremék sem tervezték a gyereket főleg 19 évesen nem akart még szülni, de mégis becsúszott, akarta is az abortuszt amiről már lecsúszott, akkor meg örökbe akarta adni, de utolsó pillanatban meggondolta magát, meg persze a szüleink is eléggé haragudtak rá hogy túl korán akar babázni amikor még az érettségije sem volt meg, meg persze egyetemre is mehetett volna, de hát ezzel elszúrta a tesóm, az örökbe adást a szüleim már nem engedték mondván ha már megszüli akkor nevelje is el, meg az ő gyerekét, meg a szüleim unokáját ne idegen nevelgesse. A nővérem akkori párja nagyon akarta a gyereket, munkát talált magának sokat spórolt össze, mindent megadott nekik. Nővérem is megszerette a gyerekét, semmiért nem akarja őt elveszíteni, az akkori párjával szakítottak mert a srác nem akart még gyereket valójában ezt a 3 éves lelkesedését is csak megjátszotta hogy ne szekálják halálra ameddig nem tud lelépni innen. Persze le is lépett már külön családja van azóta mivel eltelt több mint 10 év. A tesóm elmondta a gyereknek hogy nem tervezett volt, a gyerek tudomásul is vette de tudja jól hogy ugyanúgy szeretik őt mintha tervezett lett volna. A tesóm nem nagyon akarta elmondani, de el kellett mondania, mert a gyerek már hiányolta az apját is, meg úgy is kiderült volna és inkább 12 éves fejjel tudja meg mint fiatal felnőttként amikor ő is bele eshet hasonló csapdába.

Nekem is 19 volt anyám, sose érdekelt, hogy tervezett voltam-e. De kb 15 éves korom körül elmondta, hogy igen. Ha nem az lettem volna, akkor se hiszem, hogy zavarna.

Szerintem nem számít,az én kisfiam nem tervezett,ő szerelemgyerek :)

6 éves a lányom, születése óta egyedül nevelem, 20 évesen estem teherbe vele. Már a kezdetek kezdetétől a világ legtermészetesebb dolgaként beszélek neki arról, hogy nem is számítottam rá, hogy ő megfogant, de amikor megtudtam, hogy ő ott növekszik bennem, az életem egyik legboldogabb pillanata volt. Néhány hónapja már arról is beszélgettünk, hogy azért eleinte izgultam, hogy milyen lesz anyukának lenni, mert nem egészen éreztem magam felkészültnek rá, nagyon fiatal is voltam, és hogy nagy kaland volt ez nekem, illetve még mindig az, de arról is beszéltem neki, hogy az életem csak jobb lett az ő jöttével, és nagyon örülök neki, hogy így alakult, mert nagyszerű dolog az ő anyukájának lenni. Az apjáról is beszélek neki, akivel amúgy tartja a kapcsolatot, és aki szintén nagyon szereti őt. Nem értem, miért kellene titkolni a gyerek elől az ilyesmit. Nem az a lényeg, hogy tervezetük-e vagy sem a jöttét. Hanem, hogy hogyan fogadtuk őt. És a mi lányunk szeretetben él. Nincs miért rosszul éreznie magát a fogantatástörténete miatt.

nálunk tervezett volt a fiam, de mindenki azt hitte véletlen.. mondogattak is, hogy oh nem baj, ha jonni akar, hadd jojjon.... (pedig már 28 éves voltam..férjem meg 32)