Hogy viselitek anyukák akiknek most kezdi az ovit a gyerkőc?

Én nagyon izgultam, de már voltunk beszoktatáson és látom, hogy mennyire jól érzi magát. Ez megnyugtat, tudom, hogy jó lesz neki.

Csak fél napot marad, ebéd után elhozom, így nem lesz olyan furcsa, hogy hirtelen nincs itthon egész nap.

Én nem örülök, gyerkőc is nagyon aggódik ,és csak 1 nap van a beszoktatásra.

De már látom mennyire jól érzi magát gyerektársaságba, csak megvédeni magát nem tudja ezért aggódok, de hát ez is a szocializáció része.

Szóval aggódok,büszke vagyok,nosztalgiázok,szomorkodok,bíztatom , nagyon vegyes érzések ezek.

Sehogy

Bement a gyerek elrohant jatszani majd 10 perc mulva dobbent arccal kerdezte h miert vagyok meg ott? Nyugodtan hazamehetek mert o ellesz.

Hat hazamentem.

Ennyi volt a beszoktatas 😄

Fura volt de orultem h nincs gond.

A kicsi csak jövőre megy, az első kettőnél sírva jöttem ki az oviból.

A fiam sírt utánam azért sírtam, a lányom le se tojt, azért sírtam.

Persze ők nem látták, de engem nagyon megviselt.

Mi mind nagyon várjuk, mert egy izgalmas, új életszakasz lesz. Heti pár napot bölcsibe is járt már az elmúlt másfél évben, és ott is ennyi idő alatt csak 3-4 alkalommal volt sírás, jellemzően egy nagyobb szünet után. Most egyáltalán nem számítok sírásra, de ez mázli, a kisfiunk érettebb a koránál, és bátor, másokra kifejezetten nyitott természet, beszélgetést kezdeményez, mások játékába be szeretne kapcsolódni.

Ami meg engem illet, állti büszke vagyok rá, és repes a szívem, hogy többet dolgozhatok, mert imádom a munkám, és már nagyon hiányzott. Az egy gyötrelem, amikor egyszerre próbálsz 10 dolgot csinálni, és az egyiket mindig az éppen aktuális másik kedvéért folyton félbe kell hagyni, se flow, se eredmény... most a munkaidő a munkaidő lesz, a családidő meg a családidő, nem pedig valami összemixelt katyvasz.