Mondjátok,hogy nem csak én élem meg nehezen az ovi kezdést?🥺 Most megy majd szeptemberben először a lányom,de már ma is sírtam,hogy hogy fog hiányozni. Csak én vagyok ilyen "nyomi"?

Én is "nyomi" voltam/vagyok akkor. 🙂

Én akkor érzékenyültem el, mikor a jeleket tettem a ruhákba.

Ovikezdéskor én anyuval beszéltem meg, hogy legyen telefon közelben, első alkalommal, mikor otthagytam, felhívtam bőgve. Jó, ha valaki támogat, mikor érzelmi hullámvasúton vagy.

Természetes, hogy félted, hogy nehéz az elválás. Nekem 3 nap után beteg is lett, annyi volt a beszoktatás, utána már teljesen más hangulata lett az egésznek.

Most a kicsi kezdi nekem, őt tapasztalat miatt könnyebben, érzelmek miatt nehezebben engedem el (nagyon anyás), de tapasztalatom szerint csak az eleje nehéz. (Mármint a szülőknek.)

Ne aggódj az érzelmeid miatt, teljesen normálisak.

Kérdező, ha otthon vagy a kicsivel, akkor jó helyzetben vagy, ráérsz 8.30-9 között bevinni és 12.30ra már mehetsz is érte:-)

Meg az első időkben úgyis kb állandóan otthon lesz a betegségek miatt.

Pfff én meg úgy várom a szeptembert, mint a messiást, hogy bölcsibe menjen a másfél éves kislányom..

A kialvatlanság és az emelgetés miatt teljesen kikészültem.

Mindenféle betegség kijött rajtam, ma a gyógytornász hazaküldött h a torna idejében feküdjek a földön feltett lábakkal...

Nagyon szerencsés vagy, hogy ennyire jó neked az anyaság, én is ezt szerettem volna :(

Igaz az én lányom bölcsis, de nekem is összeszorult a szívem, sírtam, amikor felhívtak, hogy felvették, pedig én akartam :D Első nap előtti este is itt pityeregtem a férjemnek, hogy vége egy nagyon szép időszaknak, a megszokott rutinunknak, szokásainknak, a kettőnk közös csavargásainak, jó kis ebédeknek, amikor mesét hallgattunk közben, vagy hogy nem lesz már több babatorna és Ringató... Nagyon izgultam miatta, érte, de sokat beszélgettünk róla a lányommal is, jól vette az akadályt. És azóta teljesen átalakultak a mi kis ,,rituáléink": már nincs hétköznap közös ebéd mesehallgatással, de bölcsi után leülünk a padra és uzsonnázunk valami finomságot, utána megyünk haza. Reggel mindig versenyt futunk a bölcsihez vezető lámpaoszlopok között. Sokat beszélgetünk a bölcsiről, bölcsis társakról. Én sokkal lelkesebben játszom délután vele, mint amikor egész nap ezt kellett csinálni, jobban jelen tudok lenni.

Úgyhogy fel a fejjel, mert egy szép korszak lezárul, de biztos vagyok benne, hogy meg fogjátok találni a szépséget az új helyzetben is.