Mit mondtatok az óvodás gyerekeiteknek az óvodaváltás okáról?

Én az óvodás gyerekemet érző emberi lénynek gondolom, nem egy tárgynak, amit oda rakok, ahová nekem tetszik.

Mindenfajta óvodaváltás esetén (ha nem költözés vagy egyéb kényszer miatt történik) a gyerekkel egyeztetve tenném csak meg. Vagyis, ha a gyerek határozottan ellenzi, akkor nem tenném meg.

Ha az óvónők hozzáállása olyan rossz, akkor a gyerek sem érzi magát ott jól. Akkor lehet vele arról beszélgetni, hogy kipróbáltok egy másik óvodát. Ha viszont kötődik a társaihoz és nem zavarja annyira őt az óvónő viselkedése, én ugyan el nem vinném onnan.

Ja, és hagynám őket egy csoportban. Mi az, hogy nem lehet velük bírni, ha együtt vannak? Ilyen neveletlenek? Normális esetben egymás legjobb játszópajtásai, adott esetben megvédi egyik a másikat (bár az is elég szomorú, ha meg kell védenie és nem az óvónő rendezi az ilyesmit).

Szóval ha szerinted váltani kéne, akkor beszélgess a gyerekeiddel erről és hallgasd meg, ők mit szeretnének. És vedd is figyelembe! Normális ember nem egy darab téglaként pakolja őket ide-oda, hanem tekintettel van az érzéseikre.

Hát szerintem meg egy ÓVODÁS,nincs olyan helyzetben,hogy ilyen fajsúlyú dologról döntsön,és nem is szabad ezt a döntést ráterhelni.(ettől még egészen biztosan érző lények, én is annak tekintem, de ilyen nagyságrendű dologban nem kellene döntenie).

Szerintem meg rettentően rossz dolog,hogy ÁLLANDÓAN együtt kell lennie a tesójával,ezt én biztosan elutasítottam volna.

Kérdező!

Mond el, hogy találtál egy sokkal jobb óvodást, sokkal több játék, sok barát stbstb.Éld bele te is magad,hogy sokkal jobb lesz,mond el,hogy nem lesz annyi probléma veszekedés blablabla.Akkor fog simán menni, ha te magad is ezt sugallod.

Szerintem erre a kérdésre jó szempontokat kapnál a face Kötődő nevelés csoportban.

Az #1-es hozzászólás röviden: arrogáns, lenéző, előítéletes, demagóg.

Egy kisgyereknek alapszükséglete a biztonság, amit pont azáltal (is) él meg, hogy az életét befolyásoló kérdésekben a szülei döntenek helyette. Ő dönthet abban, hogy teát vagy kakaót kér reggelire, hogy piros vagy zöld zokni húz fel reggel, de abban, hogy hova járjon óvodába, hova költözzetek, mit csináljon az apja, anyja, na ezt rábízni “életveszélyes és tilos”.

Mi most állunk óvodaválasztás előtt, járjuk a nyílt napokat, figyelem árgus szemekkel, hogy reagál a különböző környezetekre, óvodapedagógusokra a gyerek, megkérdezem, hogy mi tetszett az adott helyen, jól érezte-e magát, de nagyon óvatos vagyok vele, hogy a látszatát se keltsem annak, hogy ez egy számára is nyitott döntéshelyzet lenne. Ha explicite megkérdezném, hogy hova szeretnél menni, aztán nem oda vinném, annak is nyilván elég rossz üzenete van.

Szerintem nem kell azt nyomatni, hogy a másik helyen kolbászból lesz a kerítés, ennek is van egy olyan üzenete, hogy tartasz a gyerekeidtől, meg akarod venni őket mézesmázos ígéretekkel. Aztán lehet, hogy pont mégse lesz kolbászból számukra, akkor…? Inkább legyen benned meggyőződés, hogy ez egy jó döntés, nem pedig egy kényszerhelyzet, amit “el kell nekik adni”. Legyél magabiztos, lelkes, hogy itt nem volt lehetőség valamire, amit eredetileg szerettetek volna, de az új helyen ez végre megvalósulhat.