Jó ötlet abban az óvódában és abban a csoportban dolgozni ahova a gyerekem is jár?

Másik csoportba nem tud járni? Csak egy csoport van?

A kényszer nagy úr, a munka is kell.

De, sajnos, szerintem sem jó ötlet. Látom a barátnőmön és a két kislányán, hogy ez a lehető legrosszabb dolog. A nagy féltékeny, amiért a kicsi egész nap az anyjával lehet, ő meg nem. A kicsi féltékeny a többi gyerekre, pedig bölcsi, alig vannak tízen a csoportban. A kislány le se szakad az anyja lábáról, sír, ha kimegy a szobából, visít, ha az anyukája másik gyereket öltöztet, etet stb., nem akar együttműködni a többi gondozónővel.

Nehéz helyzet, mert szét kell választani, hogy te ott nem anya vagy, hanem az óvónéni. Otthon pedig nem az óvónéni, hanem anya. Lehet, hogy beleavatkoznál olyan konfliktusba, amibe pedagógusként nem tennéd, de az anyai szíved pedig arra sarkall, hogy védd meg a gyerekedet és mégis beleszólsz.

Nehéz megtartani az arany középutat, hogy ugyanúgy bánj a saját gyerekeddel, mint a többivel, akár büntetés, akár jutalmazás szempontjából.

Két gyerekem abba az oviba jár, ahol én is dolgozom, de három külön csoportban vagyunk, és még ez is sok néha. Ha szomorúak, sokszor át akarnak hozzám jönni, pedig hát nekem erre nincs időm, nekem a saját csoportommal kell törődni.

Múltkor összevont csoport volt, az egyik gyerekem velem volt egész nap, hát mit mondjak, borzalmas volt. Konkrétan a két karjával ölelte a térdemet és úgy jött velem egész álló nap, így pedig nem lehet ellátni huszon-x pici gyereket.

A nagyobbikom már érti, ő még poénból ilyenkor nem is anyának szólít, hanem NÉNI-z, de a pici gyerekem nem érti, ő nehezen viseli, hogy egy helyen vagyunk, de közben mégsem.