Ciki vagy nem óvodai műsoron könnyezni?

Én eddig bnőm kisfia anyáknapján voltam, mert neki dolgozni kellett.

Hát én megkönnyeztem es mérhetetlenül sajnáltam hogy az anya nem látja.

Lehet, hogy elítéltek, de én nagyon nem szeretem, hogy az anyák napi műsoron az óvónők bevallottan a könnyeinkre játszanak. Nem szeretem mások előtt elsírni magam, főleg nem "kierőszakolva", de egyszerűen nem bírom ki könnyek nélkül.

Viszont a gyerekek iskolában 6-ban remek műsort dobtak össze.

Elmondták a gyerekneveléssel kapcsolatos gondolataikat, azt, hogy milyennek látnak minket, hogyan jön nekik le a nevelésünk, az elvárásaink. Humoros volt és elgondolkodtató.

Régi fotókat vetítettek, nagyon cuki volt egyszerre látni az esetlen kis elsőst, meg a lakli kamaszkát.

Voltak játékok, például paraván mögé bújtak a gyerekek, csak a kezüket dugták ki, arről kellett felismerni őket.

Megvendégeltek minket, gyümölcskelyhet csináltak, szendvicseket. Maguk készítették az ajándékokat. A kistesókat maguk közé vették. Tényleg nagyon jó volt, simán elrepült több mint egy óra. Néha nevettünk, néha meghatódtunk, és akkor, ott nem volt ciki könnyezni, mert nem a pedagógus tervezte a műsort a könnycsatornáinkra, nem adták a szavakat a szájukba, egyszerűen tiszta szívvel fejezték ki az érzéseiket.

Nem ciki.

De beszélj róla előtte erről a gyerekkel, mert megijedhet attól hogy anya sír.