Nehéz óvodai beszoktatás (idegen nyelvű). Pár tippet tudnátok adni?

Külföldön élünk, a kislányom érti az itteni nyelvet de csak pár szót beszél (magyarul persze be nem áll a szája). Gondolom ez is belejátszik, hogy nehezen megy most a beszoktatás.

20 fős csoport, keresztény magánovi. 2-3 felnőtt van rájuk. Beszoktatás 1-2 nap volt csak, itt ez így megy minden gyerekkel. Nem csinálhatom én sem másképp mert nem kivételezhetnek vele. Kistesó otthon van szitterrel, én megyek dolgozni és 4-kor megyek érte.

Már harmadik hete járunk, de minden nap mikor megyek a kislányomért csak ül a járdán és játszik a fűszálakkal és láthatóan vár engem. Még egyszer nem láttam játszani más gyerekkel vagy legalább a játékokon. Mondták az ovónők, hogy magában játszós, elvonulós, akaratos gyerek. Ezzel egyet is értek, csak félek 'lemondanak' róla az ovónők és foglalkoznak majd a könnyebb, szeretnivalóbb gyerekekkel. Neki kicsit több idő kell, nagy váltás a 20 gyerek hirtelen, ki kell bontani.

Másik problémám, hogy az otthoni hisztik soha nem látott mértékeket vettek most az ovi óta. Mintha otthon tombolná ki az oviban felgyülemlett stresszt, izgalmakat. Napi akár több óra tömény üvöltés, tombolás. És szinte képtelen vagyok lekezelni. Megtörni nem lehet, megvonni tőle dolgokat nem működik, szinte semmi sem működik. Egyedül ha felküldöm a szobájába és ott lenyugszik magától, akár fél-1 óra alatt, viszont addig tombol rendesen. És folyamatosan üvölti le a félek, fájdalmam van, éhes vagyok, kakilni kell, beteg vagyok és ami még eszébe jut, ezekre nem reagálok. Ráadásul este sem akar aludni, felébreszti a kistesót tehát nem hagyhatom üvölteni. Csinálja az esti műsort, hogy minél tovább lehessen fenn/velem. Pedig az oviból haza illetve a kistesó fektetése után is már csak mi vagyunk, tehát megkapja a napi 'anya adagját' bőven. Kitaláltam egy jutalomtáblázatot (matricákat lehegy gyűjtögetni amit csokira válthat be) de az sem igazán működik, csak ha jó kedvében van.

Vannak könyveink, rengeteget beszéltünk az oviról, szuper cuccokat kapott az ovira, mindig kérdezgetem miket játszik, kikkel barátkozik (nem igazán tud rá válaszolni csak 'mindenki a barátom'). Szóval motiválni megpróbálom mindenképpen.

Szóval félek, hogy az oviban elvonulós kisgyerek lesz akivel aztán már nem is foglalkoznak, hanem csak ott létezni fog de végig magányos lesz.

Másrészt az otthoni hisztiket valahogy kezelnem kéne, nem feltétlenül megtörni/elnyomni, mert szerintem a ovi félelmei jönnek ki rajta. Hanem valahogy segíteni neki feldolgozni az egészet.

Köszi a tippeket.