Nem tudom kezelni a 3,5 éves fiam hisztijeit, mit tegyek?

3,5 éves kisfiamat a lehető legnagyobb szeretetben, megértésben neveltük eddig is, sok bújás, puszi, beszélgetés jellemezte a napokat, az esti elalvásokat. Mostanság igazi dühkitörései vannak, torka szakadtából ordítós hisztiket vág le minden délután amikor elfárad (délután már nem hajlandó aludni).

Mai eset: Délelőtt megígértük neki hogy kap egy kisautót (mindegy miért), ma ebéd után megkapta a gyerekkori lego készletemből az egyik autót, amire nagyon vigyáztam, tetszett neki, imád legozni. Délután elkezdte hogy mesét akar nézni. Elmondtam neki hogy ma már sokat nézett, elfogyott. Szó szót követett, eldobta a kisautót, amit én összeszedtem és elraktam. Majd 20 percen keresztül csak annyit üvöltött sikítva hogy "add vissza". Amikor meg akartam ölelni hogy higgadjon le, rugdoskodni kezdett és lebutázott. Nagyon mérges lettem, ekkor már felemeltem a hangom. Lenyugodott, elmondtam neki hogy mi történt, miért vettem el az autót, és hogy ez a rugdoskodás nálunk nem szokás, akármennyire is látja az oviban. Ez csak egy eset de napi szinten csinálja ezt és egyszerűen nem értem hogy kellene ezekre reagálnom. TV-t legszívesebben megvonnám tőle 100%ban de a férjem szerintem napi fél1 óra belefér. De nyilván lesz belőle több óra, az összes játék ott hever. Ha kikapcsolom a tv-t akkor is megy ez a hiszti.

Toporzékol, sikít-visít...

Tehetetlennek érzem magam ilyenkor. Ha megölelném rugdoskodik, csapkod, ha rá akarom hagyni, jön utánam és ordít.