Ez valóban csak hiszti lenne?

Lányom februárban lett 3 éves. Óvodás, de sajnos agresszív viselkedés miatt el kellett mennünk vele a pedagógiai szakszolgálatra felülvizsgálatra. Ott megalapították, hogy visszamaradott fejlődésben, gyógypedagógushoz, tsmt tornára, logopédushoz, pszichológushoz kell vinni. Az első 3 már kb egy hónapja tart, de hiába adtam be a pszichológushoz a jelentkezést, nem hívtak még, pedig nagyon időszerű lenne és jó lenne, ha megnéznék. Azt is tudni kell róla, hogy rendkívül hisztis már 1,5 éves kora óta. Persze ezt betudtuk dackorszaknak. De én néha azért elgondolkodok, hogy amit csinál, az valóban hiszti-e. Apróságokon akad ki, ha vmit elmozdítok a helyéről, kitör a balhé, tegyem vissza, a hiszti nagy része abból áll, hogy ezt ide tegyem, úgy tegyem. Vagy azon akad ki, hogy miért vettem fel a pulcsimat, vegyem le. Gyakorlatilag lehetetlen megnyugtatni, ha fel akarom venni, nem engedi. Minimum fél óra egy ilyen hiszti roham. Szemkontaktust nem tartja, néha olyan, mintha nem is ott lenne. Miután megnyugszik, visszatér a normál állapotba, mintha mi sem történt volna. Valóban tud ennyire kritikus lenni egy hiszti? Vagy ez vmi más, összefüggésben lehet a fejlődési problémájával?