Kezelhetetlen a 2,5 éves kislányunk, mit rontottunk el?

Azt utóbbi időben kezelhetetlenné vált a kisgyermekünk. Első gyerek. Eleve volt mindig egy alapnyafogása, piciként is kiállt az "igazáért", sok mindenben nem volt partner, gyakran volt "porszem" a gépezetébe. Az életében nem volt még olyan, hogy egy éjszakát végigaludjon, mindig 2-3 szor fent van (szopizást követel), de a tegnapi maga volt a pokol. Felébredt 1/2 1 kor éjjel és egy kisautóját kereste, amiben nem voltam partnere, ami azonnal hisztériába torkolódott. Férjem halál nyugodtan elmagyarázta neki, hogy megkeressük, és mintha meg is tört volna szegény kislány (csak nézett maga elé, meg sem szólalt), mert magától visszafeküdt. Ez persze nem volt ilyen egyszerű, mert még 3 órás kínlódás volt, mire elaludt. 1 hete kellett kellett megvonnom tőle a szopit, ami érvágás volt számára, de nem hiányolja úgy, mint gondoltam. Egyébként szteroidos kezelés miatt kellett megvonnom tőle, de többen mondták már, hogy ilyen korban azért már meg kellene vonni a cicitől. Lehetséges, hogy ez áll a háttérbe, hogy az élő fába is beleköt? Nagyon nehezen viselem, mert az ég világon semmi nem jó neki, férjem néha elnáspángolja, persze nem durván. Bölcsibe jár, de a héten kimaradt, állandó megfázással kűzd szegény, amit ott szedett össze. Tudtok valami megnyugtatót mondani, hogy normális ez a borzalmas megnyílvánulásai vagy sajnos ez valami rossznak az előjele?