Kezelhetetlen a 2,5 éves kislányunk, mit rontottunk el?

Attol, hogy nem erosen utitek gyerke kezet, barmilyet bantalmazzatok.

Egy atlagos dackorszakos gyerek ilyen.

Szoptatas megvonasa meg egy lapattal ratesz.

3 eves, brutal akatatu, a lanyom, 1 ejszakat nem aludt meg at, megsem utottem meg soha, pedig sokszor szakad a cerna.

Az is más amikor végső elkeseredésedben ráhúzol egyet a kezére több heti "szenvedés" után, mert betelt a pohár a gyerek hülyeségeiből és már nem tudod kezelni, meg amikor mondjuk a gyereknek a sarokban kell rettegnie mert apa részeg és vajon most éppen kötekedős kedve van-e.

Amúgy azt látom, hogy a fejetekre nőtt és nem tudjátok őt kezelni. Forduljatok pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóhoz, mármint hogy ti hogyan kezeljétek a gyereket. Legyenek szabályok, legyetek következetesek, a hogyanokat majd elmondja a szakember.

Úristen... Ez a gyerek nincs verve, de egy jó nagy pofon kijána neki, ha nem tud viselkedni. Ha nekem lenne gyerekem, tuti ő is kapna, tudja már hol a helye, nem tudnám elviselni ha így viselkedne.

Megjegyzem én is úgy nőttem fel, hogy állandóan verve voltam minden hisztimért, nem is kicsit... hoppá, mégis felnőttem. Azta...

"férjem néha elnáspángolja, persze nem durván. "

Ez egy ritka rossz megfogalmazas volt, nem is értem miért írtad bele. Az elnaspangolas, verést jelent, ha ezt nem írod le normális válaszokat kaptál volna.

"nem fog bízni benned, ez később vezethet olyan helyzetekhez, hogy pl nem mond el valamit mert fél a reakciótoktól."

Háát, nekem kimaradhatott a pszichológia óra, mert apám azért csapott a fenekemre (főleg amikor visszaestem a szobatisztaságban), anyám meg soha nem emelt kezet rám, mégis apám tudja meg előbb a dolgokat mint az anyám (már rég elváltak). Szerintem nem csak ennyin múllik.

A bántalmazás nem egyenes út a lecsúszott alkoholista drogos lét felé. Egy nevelési és kötődési minta. Sokszor látunk felnőtteket, olyan kapcsolatban, ahol ők csak beleadnak és halálosan rettegnek hogy véget ne érjen, miközben nem kapnak viszonzásul semmit, vagy csak megalázó bánásmódot. És nem bírod nekik elmagyarázni, nem fogják fel hogy nekik nem ez "jár" osztályrészül. "De szeret a maga módján" mondják sokszor.

Na itt köszön vissza a bántalmazás. Megtanulja, hogy a szeretet nem feltétel nélküli.

Amúgy a kislány dackorszakos, elválasztás alatt van, és túl kicsi ahhoz, hogy az érzéseit egyedül felismerje és kezelje. Erre szülői példamutatás kéne, pl hogy nyugszik meg apa/anya ha ideges (csapkod vagy mély levegőt vesz pl és elszámol 10-ig).

Akin meg annyira kibabrál egy 2 éves, hogy az egyetlen jó megoldást a verésben látja és full elveszti a kontrollt felette, az menjen, aztán kérjen segítséget pszichológustól, mert ez nem normális. Szabályok kellenek, keretek, és érzelmi biztonság. Senki nem mondta, hogy könnyű lesz.