Ùgy èrzem ide kell menekülnöm... Azokhoz szòl a kerdèsem akinek halmozottan sèrült,sèrült gyerekük van,vagy ismerősènek,családban stb??? 3 èves halmozottan sèrült a kislànyom.(nem jàr,beszèl,enyhe èrtelmi fogy.ill autista vonàsok)

8-as, èn nem tudnàm senkinek odaadni a gyerekem. Nehéz vele, de én ismerem a legjobban. Màs nem lenne vele ennyire türelmes, nem tudja mi borìtja ki, mitől nyugszik meg hamar. Nagyon sokszor nem attól fejlődik legjobban a gyerek ami a ,,nagy könyvben meg van ìrva". A szülő szeretettel, odafigyeléssel kitapasztalja az egyèni legjobb utat. Ezt senki màs nem tennè meg a gyerekèrt.

Meg az ember szereti a gyerekèt, több ènidő jó lenne, de nèlküle meghalnèk.

12 igen, értelek mostmár. Az ember nem elhessegeti a jövő probléma körét, hanem elfogadja, hogy kívül esik a hatáskörén. Megtenni, amit kell, azt csak a jelenben lehet. Ugyan minek aggódni előre? És bár lehet, hogy a halála után olyan intézménybe kerül, ahol nincs jó helye, de az még mindig jobb.lehet, mintha ott éli le az életét.

Senki nem választana fogyatékos/sérült gyereket, ha lehetne választani. De azért a tömeg intézeti elhelyezés nagyon méltatlan tud lenni, és szerintem nagyon mélyen emberi, hogy gondoskodni akarunk a rászorulókról.

Inkább az a szégyen, hogy sokkal több erőforrása van a társadalomnak, mint valaha, és mégsincs ennek a problémának kényelmesebb és emberséges megoldása. Lehet olcsóbb lenne megfizetni ápolókat, hogy heti 3* segítsenek be ilyen családoknál, mint fenntartani intézményeket orvosokkal, épuletekkel stb. (Már ahol ez a gondozási forma szóba jöhet)

Én megértem amúgy, hogy te hogy érzel. Valahogy megmenekültél az élethosszig tartó elemésztő aggodalomtól azzal, hogy a gyereked meghalt, ami persze szörnyű tragédia, őszinte részvétem. De a tragédia már a halála előtt megtörtént valahol, és az ember érzései összekavarodnak...

Egy fórumon olvastam egy anyukát, akinek meghalt egy idősebb gyereke, majd rá egy évre született egy súlyosan autista fia. Azt írta, a haláleset okozta fájdalom örökké és mindig ott van a szívében, de ezzel együtt is újjá tudta (volna) építeni az életét. Viszont az autista fia nevelése minden nap sokkal nehezebb. Nincs újrakezdés...

14 es koszonom a resztvevo szavaidat, orulok hogy meg tudtam magyarazni miert irtam amit irtam ide.

15 os. Nem tudom a megoldast ahogyan masok sem. Itt ahol elek jobbak a korulmenyek mert gazdagabb az orszag de meg itt is tavol van attol hogy egy intezeti elhelyezes totalisan optimalis legyen.

Nem ertem a 9-10stb minek kell beszóljon.

Tán nincs a 8nak joga bármit irni amit érez ezzel kapcsolatban? bakker nézzetek már magatokba.

Bírom amikor olyan okosnak gondoljatok magatokat pedig nem értetek semmi egyből az ítélkezés megy !