Kinél hogy derült ki,hogy autista a kamasz gyereke? Milyen tünetek, viselkedések voltak árulkodóak? Hogyan lehet az ilyen helyzetet elfogadni,megérteni,kezelni? Milyen lehet a jövő,a családi élet?

A kolléganőm fiáról 16-7 évesen derült ki, nem volt problémás csak mondta az anyjának, hogy furánák érzi magát, nincsenek olyan igazi barátai, kicsit kivülállónak érzi magát.

Elvitte valahová és így kapott papírt.

Amit a 2 írt, az szerintem nagyon jellemző a magasan funkcionáló, szociálisan is működőképes autistákra.

Teljesen átlagos emberek, néhány furcsasággal (túlbeszél társaságban ilyen előadásszerűen, képtelen a short-talkra, nem a szokványos mimika, hanglejtés, hangerő, cèlzásokat, ki nem mondott közléseket, metakommunikaciót nem érti, szociális túlfáradás, merevség stb).

Felnőttek között is sokan vannak nem diagnosztizált autisták. Magas IQ pl segít kompenzálni.

Off: Kérdező, be tudnád linkelni az említett cikket?

A kérdésre válaszolva, itt vannak diagnosztikai központok: [link]

Vidéken alig van túldiagnosztizálás, idősebbeknél meg szinte nem is volt, 10 éve még ciki volt az autizmus és ritka.

Nem jár jól, ha diagnózist kap, nagy, segíteni alig tudnak, sulijából is lehet, hogy kitennék. Mint a legtöbb dolognál leginkább kiskorban hasznos a fejlesztés, nagykamaszoknál kapnak heti 1-2 csoportos beszélgetést és alkotó foglalkozást(rajz-festés)… és ennyi.

Én nagyon sajnálom, de magán úton kereshetnétek klinikai szakpszichológust budapesten ilyen auti érdeklődéssel mondjuk a symboban, vagy a 12. Kerületben a mom parknál, de már érdemben fejlesztéstől nem változik(előtte is iskolás korban nem sokat ér), és csak abban segít a diagnózis, hogy beletörődjön a már felismert gyengeségeibe, talán nem is akarna rajta változtatni.. ahogy nő, több tapasztalata lesz helyzetekről, életről, beszélgess vele sokat, tanul ő csak irtó lassan. Nézess meg vele filmeket, rengeteget, kb az imdb 250es listájának nagyrészét és mindenről beszélgess vele, minden helyzetről a filmben, mi miért volt, hogy lehetett volna máshogy, ő mit csinált volna; a másik mit érzett, mit gondolt, miért azt csinálta miért nem amazt.. ezek segítenek neki, meg hogy következetesen neveled arra, hogy vegye észre ha túl sok/túl kevés, miből látszik ez, játszatok el szituációkat gyakran.

A stigmatizació veszélyes, másrészt ha amúgy is ebben èl, hogy valamitől furcsa, valami nem jó vele, akkor a diagnózis lehetősége is leveszi a terhet a válláról. Manapság már egyre jobb az interpretációja ennek, egy szakember javasolhat segítő írásokat, fórumokat.

Emellett tudatosan fejlesztheti a képességeit, illetve megérti, hogy mi az amit nem ért. Pl a homályos szoc elvárások, pantomimika stb.

Sokan ezeket idővel szuperül kompenzálják főleg ha IQ és szándék is van. Meg lehet tanulni az arcjátékot illetve szociális fordulatokat. Más kérdés hogy ezeket "agykéregből" és nem ösztönből csinálni elég fárasztó, és ha ezt is tudja, hogy mi a szociális fáradás, ingerelarasztás, azon is tud segíteni.

Nàlunk van egy ilyen fiatal a rokonok között. Nem vitték végig a diagnosztikát, mert nem láttàk indokoltnak a jó funkciók miatt, de ajánlottak neki oldalakat és lehetőséget ha szeretné mégis kivizsgálni. Igazából én amióta tudom sok mindent másképp látok róla. Pl az illető aki amúgy nagyon szimpi és egy klassz ember jó kilátásokkal az èletre, folyton szétdumalta a családi rendezvényeket, bárki bármit kérdezett bárkitől, csak ő válaszolt, ilyen kiselőadasszerűen. Engem korábban összezavart hogy kritikatlan vagy önző vagy mi ez, amikor amúgy nem ilyen ember, de ahogy megtudtuk h Aspergeres esetleg, rájóttem, hogy valójában nem tudja, nem ismeri ennek a metakommunikaciójat, nem látja h vki szólni akar és ő csak szeretne részt venni. Azóta volt hogy kedvesen megkértem, hogy várjon, kíváncsi lennék az xy véleményére is, és arra azonnal reagált, kb örült is hogy szóltam. Ahogy idősebb lett, látszott hogy tudatosan figyel ezekre.

Nálunk sajnos van egy sokkal rosszabbul funkcionáló autista is a tágabb családban, de ő egész kis korától egyértelmű, hogy problémás.

"Azóta volt hogy kedvesen megkértem, hogy várjon, kíváncsi lennék az xy véleményére is"

Ha nem tudnád, hogy gondja van, akkor is ezt kellene csinálni, pont ezért mondtam, hogy nem számít a diagnózisa, ugyanazt kell csinálni, mint amit amúgy is tennél, nem egyből a legrosszabbat feltételezni és bezárkózni duzzogva, hogy "ez bunkó", akinek nincs ilyen gondja lehet másmilyen, amiért kicsit többet beszél. Lehet szorong és túlkompenzál, lehet sosem hallgatja meg más és most kihasználná az alkalmat, bármi miatt lehet. Ez egy tök rossz példa, mert itt nem rajta, hanem a másik helytelen viselkedésén javított a diagnózis, de sok emberben(a legtöbben) pont hibás reakciót vált ki, ha meghall egy ilyet. Párkeresést meg szinte teljesen ellehetetleníti, tinik meg amúgy is szeretik magukat bekategorizálni, teljesen belesüllyedne ebbe, mikor szinte nincs is, hisz csak kamaszként merült fel, olyan szinten a spektrum szélén van, mint az átlagos emberek.

"arcjáték meg ilyesmi elsajátítása" nevetséges, kamasz, teljesen képben van, hisz eddig jól mentek a dolgok nála, ez amúgyis csak a súlyosabbakat érinti. Mindenki beilleszkedésre törekszik, mindenkinek fárasztó, mert a beilleszkedéshez minden egyes ember csiszol magán, visszafog valamit, kicsit megerőlteti magát, MINDEGYIK. Nem tér el ebben sem a gyerek, főleg mivel tini ugye, náluk extra beilleszkedési/megfelelési kényszer van átlagosan mindenkiben, mindenki tartozni akar valahova. Én nem pártolnám, hogy ebbe a csoportba tartozzon, ezzel azonosuljon, mikor szinte köze sincs a spektrumhoz, csak a szélét karcolgatja egy két helyen, ennél 50x jobban tartozhat egy sport vagy zenerajongó csoportba, vagy filmkedvelőkhöz vagy az introvertáltakhoz. Az utóbbi tök divatos tiniknél. Vagy rakja be magát személyiségtípusba myers biggs vagy mi, a négybetűs, nem ugrik be a neve.

[link]

Tessék, töltesd ki vele, egyből elfelejtitek az autis dolgot és ebben fogjátok helyette látni a megváltást. Most komolyan ki akarna fogyatékosokhoz tartozni, mikor csak minimálisan határozza meg az életét és szinte senkinek sem tűnik fel? A többieket valóban meghatározza, ők tényleg nem képesek sok dologra és tényleg rosszak sok dologban NAGYON, de titeket? Mikor csak tiniként merül fel? Szinte semmi köze hozzájuk. Más lenne, ha lenne mögötte osztályváltás és két közegben is kiutálták volna, nem lenne senki, aki kedveli, sok konfliktusa lenne és nem tudná miért utálják, a tanulásban sem jeleskedne, bántana másokat akaratlanul vagy ilyesmi, de gondolom ezek nem állnak fent.

Nem az kell neki, hogy jajj autista vagyok, hanem minimálisan rosszul megy ez meg ez, másnak meg a matek mondjuk, szépen javítsunk rajta, már ha egyáltalán szükséges, a 3-4es matekosokat senki sem akarja felhozni 5ösre kényszerből, de ha néha beleszól a beszélgetésbe, akkor már elkaszálják mint szegény autistát akinek fogalma sincs róla legyünk megértőek és segítsünk neki.. Ahelyett, hogy azonos lenne a reakció mint a matekgyengeségnél, "semmi gond, ő most ezt csinálta, nem nagy dolog, majd változik idővel, de ha nem, az sem fontos, mert ez csak apróság."