Van valakinek ötlete, hogyan hassak kamaszodó lányomra? 11 éves, önfejű, öntörvényű.

"Ha úgy döntött, hogy na most kemény lesz és kikérdez, hát a kezébe adtam valami régebbi tananyagot, amire még emlékeztem, és felmondtam neki."

Én is pontosan ugyanezt csináltam:) Ráadásul anyámék elvárták hogy szóról szóra mondjam fel az anyagot, mégcsak át se fogalmazhattam, ki nem álhattam őket. Nekem általánosban és gimiben is folyton teleszórták az ellenőrzőmet intőkkel, kicsapni is megpróbáltak az öltözködésem miatt, leckét én se nagyon írtam, csak nagyobb dolgozatok előtt tanultam, akkor se valami sokat, olyan 3as átlagom volt mindig, az érettségit pedig 4.5ös átlaggal írtam meg, és ugyis azt nézi mindenki, nem azt hogy milyen jegyeid voltak év közben.

Egy kamasznak szerintem nem lehet parancsolni, a tekintélyed idővel egyre kisebb lesz, és egy idő után már büntetni se lesz mivel. Engem is egy idő után már csak a pénzmegvonással tudtak büntetni, aztán meg már csak azzal hogy kizártak a lakásból (ha nem jöttem haza a megbeszélt időre). De az se vált be, mert átmentem barátomhoz és ott aludtam:) Egy idő után belátták hogy nem tudnak mit csinálni,beletörődtek hogy dohányzok, eljárok szórakozni, és szeretem a sört, de addigra már igencsak megromlott a kapcsolatunk a folytonos kritizálásuk miatt (egy idő után már csak ez maradt nekik velem szemben, h minden sz*rnak lehordtak).

Jelenleg 21 vagyok, leszoktam a cigiről, nem iszok, a vőlegényemmel élek, és keményen tanulok, próbálom építeni a karrieremet. Szüleimet nem igazán kedvelem, de javult a kapcsolatunk amióta elköltöztem. Szerintem mindenkinek benő a feje lágya előbb utóbb. A legfontosabb hogy baráti kapcsolatot alakíts ki a lányoddal. Én ajánlom a gordon-módszert (P.E.T- szülői eredményesség tanulása c könyv Thomas Gordontól) Ismertem embereket akiket így neveltek, és becsületes, szorgalmas emberek, akiknek nagyon jó a kapcsolatuk a szüleikkel. Ha egyszer lesz gyerekem, én is így szeretném nevelni.

Én is olyan 11-12 körüli lehettem, mikor a lefekvésből viták voltak itthon, anyukám erre azt mondta, hogy oké, felőle akkor fekszem le, amikor akarok, de másnap kötelező elmennem iskolába. Na kb egy hétig éreztem nagyon nagylánynak magam, fennmaradtam éjfélig-hajnali egyig, aztán mikor a hét végére teljesen kifacsartam magam, akkor már nem is akartam fennmaradni, azóta is ágyban vagyok legkésőbb 11re, pedig már tényleg fennmaradhatnék. :D

A korai iskolábajárásról meg annyit, hogy mikor kilencedikes voltam (15 éves) akkor nagyon "szerelmesek" voltunk egymásba egy fiúval a suliban, és bejártunk 7re, hogy órák előtt együtt lehessünk. Mivel én elég messze lakom a sulitól ez azt jelentette, hogy 6kor indultam otthonról. Ez is egy-két hónapig ment, aztán rájöttünk, hogy együtt lenni délután is lehet. :P

A leckeíráshoz nem tudok mit mondani, én hatodikos koromig kitűnő voltam, aztán hetediktől tizedikig hármas-négyes (kettesem is volt), mert gyűlöltem az iskolát és nem érdekelt, most pedig érettségire készülök, és jó jegyeim vannak, minden érettségi tárgyból négyes-ötösre állok, felsőfokú nyelvvizsgám van. Persze fontos a gyereket kötelességtudatra nevelni, meg hogy végezze el a feladatát, de az ötödikes természetismeret-jegyére tényleg soha senki nem lesz kíváncsi.

17/L

"Ráadásul anyámék elvárták hogy szóról szóra mondjam fel az anyagot, mégcsak át se fogalmazhattam, ki nem álhattam őket."

Anyám tanár és az ilyen hozzáállástól tudja a falat kaparni mérgében, hogy hogy lehet valaki ennyire hülye (már bocsánat). :) Az még nem tett senkit jó tanulóvá és eredményes emberré, hogy magol, mint a güzü. Érteni kell, nem benyelni, mint a nokedlit. Persze van amit meg kell tanulni (pl. történelem évszámok), de ha az ember érti az anyagot, akkor sokkal könnyebben megy (pl. ha valaki tudja a török uralom történetét nagyjából, akkor nem fogja Buda visszafoglalását Mátyás uralkodása alá tenni.)

Kérdezőnek: csak azt tudom mondani, amit az előzőek is mondtak: kicsit túl rövid lesz az a "póráz". :) És bocsánat az offért.

Engem anyám nem fogott túl szűk pórázra... Akkora indultam suliba amikor akartam, akkor feküdtem le mikor akartam (azért ha túl sokáig fent voltam rám szólt hogy lassan csukjam le a TV-t). Szinte mindent megengedett, sőt! Én már csak azért is tanultam, hogy ő büszke legyen rám! Imádni való egy anyuka:) Néha persze odajött hogy ez meg azt mondjam el. a tudtam, megdicsért, aminek nagyon örültem, ha nem tudtam annyit mondott, hogy olvassam át, nehogy rossz jegyet kapjak. Azóta is komoly céljaim vannak az életben, és már meg is pályáztam a nekem való egyetemet.

Ennyit erről.