Hogyan érjem el, hogy 2,5 éves gyermekem ne bántsa a féléves gyermekemet?

Nálunk ez ma´r szerencse elmúlt,de ennyire durva nem volt.....

Próbálj több idöt a naggyal tölteni.Bevonod a napi tevékenységbe segíteni??

Nekem szerencse a lányom mege´rtette,hogy az öcsinek bibi.Nem szabad.Egy párszor én is szaladtam.Nálunk öcsi ma´r 8 hónapos.

Nálunk is hasonló a helyzet.

Tudom durván hangzik, de a testvéreknek a konfliktusaikat egymás közt kell lerendezni. Ha csak lehet én próbálok nem belefolyni. (Persze amikor tényleg kell azért én is közbeavatkozok, kb úgy mint te)

Ami fontos, hogy ha érzi, hogy a kistestvér nem taszítja le a trónjáról, ha tudja, hogy szeretik (mert mondom neki akkor is mikor rosszat csinál), akkor idővel ezt kinövi sztem. Egy kis testvéri pofozkodás-paskolás belefér, ezek inkább csak jelzések, hogy vmi nem tetszik neki, vagy csak egy kis szeretgetésre vágyik. (mielőtt bárki megkövezne, még mindig a sajátomról beszélek :)) Ha viszont büntetem, akkor hosszútávon csak egymás ellen hangolom őket. Tudom, mert minket így neveltek a szüleim :( És a kisfiamon is azt látom, hogy amikor ők vigyáznak rá, ha folyamatosan rá-rá szólogatnak, sokkal agresszívabb. Otthon viszont - amikor csak fél szemmel figyelek házimunka közben - puszit ad neki, megsimogatja, megvigasztalja ha sír...

A figyelmedbe ajánlom ezt a könyvet:

[link]

Én neten rendeltem meg, mert a boltokban nem találtam. Nagyon klassz :)

Nálunk a sarokba állítás segített. Ha rossz beállítod a sarokba annyi időre amennyire jónak látod. Mivel egy 2,5 éves gyerekről van szó ne 30 percekre gondolj:) 3 perc is elég lesz neki. Addig a másik gyerekkel játszol, jól érzitek magatokat. És miután letelt a bünti oda mész hozzá elmondod hogy miért került oda. Aztán fontos, hogy őt is bevond a játékba. Ne büntesd tovább azzal hogy nem engeded magatok közelébe, mert attól félsz hogy megint bántani fogja.

Ameddig jó fiú, addig játszat megint mintha misem történt volna. Ha megint rossz megint bünti.

Ha kitartó vagy biztosan beválik. És az teljesen mindegy hogy mi a bünti. Elzárás, sarokba állítás, szobába küldés....

a lényeg hogy tarts ki egy valami mellett és akárhányszor rosszalkodik mindig ugyan azt a büntit kapja (főleg ilyen kis kórban) hogy megtanulhassa, hogy ez a bünti.

Minden kedves büntetés-párti szülőnek szeretném a figyelmébe ajánlani a Túlélőkalauz szülőknek című könyvet. Persze csak azoknak, akik nincsenek meggyőződve nevelési módszerük tökéletességéről.

A büntetés tüneti kezelés. Gondoljatok csak bele: ha fáj a fejetek bekaphattok egy bogyót, de ha már harmadik napja nem múlik érdemes felkeresni az orvost, hogy mi lehet az oka....

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha egy gyerek rossz, annak meg van az oka: testvérféltékenység esetén ez nyilvánvalóan a szülő figyelméért folytatott harc. Ha el küldöd a sarokba gondolkodni, csak még jobban elmélyül a sértettség érzése (van ideje behergelni magát: "engem már nem is szeretnek, már megint a hugi győzött, mindig csak őt védik...") és fokozódik a viszály.

Instant megoldást nem tudok, hosszú fejtegetésbe nem szeretnék bonyolódni - már csak azért se mert nem vagyok szakember, viszont a fenti szakirodalmat illetve a Gyerekekre hangolva című könyvek forgatását jó szívvel tudom javasolni.

Gondolkodtam a dolgon, hogy én hogy csinálom, mire figyelek, és mégiscsak megpróbáltam zanzásítani. Mert felteszem két kis energiabombával nem csak az írásra de ez olvasásra is nehéz időt fordítani :)

1.) Figyeld meg, hogy miért bántja!

a) talán csak játszani akar vele, és ez fajul el - mert dühíti hogy rá-rá szólogatsz, hogy ne bántsa, amikor ő nem is akarta

b) nem figyeltél rá, amikor mutatni/mondani akart vmit, mert a picivel voltál elfoglalva

c) bele nyúlt a játékába

stb.

(próbálj meg gyerek fejjel gondolkodni, ehhez lehet segítség a Kököjszi és bobojsza című tanmese ill a "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" című könyv)

2.) Finoman, kedvesen figyelmeztesd, hogy óvatosan játsszon a picivel - elég csak egy szó, amikor látod hogy gond lehet. Vagy ha gyömöszöli finoman szétválaszthatod őket, és emlékeztetheted, hogy ez fáj neki. (Ha nem voltál ott mikor el kezdett sírni a pici, nem tudod mi történt, ne feltételezd a nagyobbik bűnösségét, ne ugorj a torkának.)

3.) Tanítsd meg kimondani az érzéseit - mondd el, hogy haragszol, vagy szomorú vagy mikor bántja. Kérdezz rá, hogy miért haragszik, úgy hogy a szájába adod a szavakat, mert még meg kell tanulni az emociókat.

Pl "dühös vagy, mert nem figyeltem rád?" - tedd hozzá hogy azért nem kell bántani, szóljon hogy figyeljél rá. És egyáltalán - bármi gondja van, mindig szóljon neked!

Vagy ha a pici elrontotta a játékát, mondd el, hogy "nem direkt csinálta, nem tudta hogy rosszat tesz, mert még pici. Ha olyan nagy és okos lesz mint ő, akkor már tudni fogja."

4.) Türelem, nem a falnak beszélsz!

Elmondjuk 100x és semmi haszna... De nem! Tudja ő, hogy nem szabad, csak nem tud még uralkodni magán - mert még csak 2,5 éves! Ez normális! Ne tanítsd meg elfolytani az érzéseit, mert frusztrált, befelé forduló lesz.

5.) Kinövi - fokozatosan, ahogy egyre érettebb lesz érzelmileg - ami szükségszerűen életkor függő is és gyerekekenként eltérő lehet, megtanulja helyesen kezelni az érzéseit.

6.) A bizalom csodákra képes - a bizalmatlanság dühítő. Ha érzi, hogy számítasz rá, hogy megbízol benne egész máshogy fog viselkedni.

Vendégségben voltunk, amikor volt egy olyan megmondulása, hogy mindenki összerezzent, felkiáltott és ugrott volna, hogy "megmentse" a picit. Nekem meg fel se tűnt, mert tudtam, hogy nem fogja bántani...

7.) És nem azért, mert szerencsém van vele! Ez tudatos nevelés kérdése. Nem könnyű, nekem se megy mindig, én se vagyok tökéletes és nem is gondolom ezt magamról. Nekünk is vannak problémáink, de ez a szemlélet garantáltan működik.

Hát ez így is elég hosszú lett, bocsi :) Remélem segítettem.

(A 00:44-es és a 16:16-os is én voltam, szóval tényleg bocsi, de mentségemre szóljon, ez egy hosszú téma - nincs instant válasz rá.)

11.46-os válasza miatt írtam csak, ha nem baj, mert szeretném megjelölni, készülünk a kistesóra, és ha minden jól megy, kb. nekünk is 2,5 év lesz a korkülönbség.

Nagyon jókat írtál! :)

Kedves Kérdező, remélem segítettek a válaszolók tanácsai!

Szerintem is nagyon jókat írt!

Utolsó válaszoló, ha szeretnél picit felkészülni, akkor nagyon ajánlom neked is azt a könyvet, amit belinkeltem, de azt is nagyon, amit előtted írtak az 1/c pontban. Ebben a könyvben annyira jó dolgok vannak, kevés a filozofálás, tényleg gyakorlati tanácsokat ad és rengeteg példaszituáció van benne. Nem mondom, hogy minden, de a nagy részük alkalmazható az életben és bejött nekünk! Azóta sokkal jobb minden, kár hogy nem olvastam el őket korábban.