Alkalmazod az elfenekelést mint nevelési módszert?

Tagnap kifejtettem, akkor ezt írtam:

Egy verésnek, ráütésnek nem a fizikai fájdalomról kell igazán szólnia. Ha a szülő a megfelelő alkalommal, nem idegből használja ezen nevelési eszközt, és utána kemény elbeszélgetés is jön, akkor szerintem annak tényleg nevelő hatása van. Nyilván nem egy tojás eltöréséért kell a gyereket megregulázni, de igenis a komoly kihágásért - én kiszöktem a kapun, mert menni akartam a nagyokkal a Tisza partra játszani, és nem szóltam - rá kell ütni a gyerekre.

Amikor 13-14 éves, már hiába tiltom, ütöm-vágom, nem fog használni. Fiatalabb korban kell a szülőnek úgy megnevelni a gyerekét, hogy tinédzser korban a gyerek magától is tudja mi a helyes. Főleg egy olyan világban, ahol a tizen évesek 3/4-e már kipróbálta a kábítószert, éjszakai életet él stb. Van olyan gyerek, aki soha nem követ el olyan kihágást, amiért verés járna, de van olyan, aki viszont igen. A szüleim helyében én is megvertem volna magamat ilyen idős fejjel, hiszen eltűntem. Ha valamelyik fiam csinálna ilyet, én is rácsapnék a fenekére. Pedig én is csak 5 éves voltam...

A nagyobbik fiam 3 éves. Eddig elég volt még a büntetés és az elbeszélgetés. Viszont komoly, bárki életét veszélyeztető cselekedetéért, vagy nagyfokú tiszteletlenségért biztos, hogy alkalmazni fogom. Tudni kell a gyereket megütni is. Nem szabad akármikor és rendszeresen. Utána meg kell vele beszélni, és tudatosítani kell, hogy miért kapta. Az idegből történő verést én is ellenzem.