Másfél éves kicsim harap, ősszel megy bölcsibe, mi lesz vele ott?

Most fog jönni a mi bölcsinkbe is egy gyerek, akiről előre elmondta az anyukája az első szülőin, hogy harap. A gondozónő azt mondta, hogy meg fog oldódni, egyszer már volt egy gyerkőcük, aki - miután szinte mindenkit végigharapott - megnyugodott, aztán nem csinálta többé.

Csak a gyerekek nem tudom mit fognak hozzá szólni... de el fogja hagyni, ne izgulj. Sőt, lehet, hogy ott nem is fogja csinálni, de a gondozónőknek szólj róla, hogy tudjanak róla.

Majdnem minden kisgyerek átmegy egy ilyen korszakon, úgyhogy ne izgulj. Otthon már rendeztétek a kérdést, a bölcsiben a gondozó nénik dolga lesz. Beszéld meg velük, nem fognak csodálkozni, és meg fogják oldani. Éppúgy leültetik egy időre, mint ti otthon,és éppúgy működni is fog a módszer.

Mikor pedig a következő harapós kisgyerek érkezik a csoportba, biztos megértő leszel a szüleivel.

A gyerekek nem fogják hagyni. Párszor visszaharapják, és rájön, h ez fáj és kellemetlen.

Én is csak addig haraptam, míg apa vissza nem adta, utána soha többet.

Életkori sajátosság, hogy nehezen tudja kontrollálni érzelmeit, indulatait. Én minden esetben mellőzöm a büntetés bármi fajtáját 4 éves kor alatt, még a sarokba állítást is, mert meglátásom és tapasztalatom szerint többet árt, mint használ, pláne hosszú távon.

Egy megoldási javaslatom: amikor harap, húzd el határozottan, de nem erőszakosan attól a gyermektől / felnőttől, akit megharapott, és ILYEN HELYZETBEN, EKKOR mondd el neki (ha máskor mondod el neki, nem biztos, hogy megérti), hogy egy fáj másoknak, neki is fájna, ha vele tennék, és hogy ő okos kisgyerek, bízol benne, hogy nem tesz ilyet többet - mindezt szeretettel, barátsággal, NE szigorral beszéld meg vele, javaslom. Hangsúlyozd tehát az iránta való bizalmadat és az ő potenciális pozitívumait: képességeit, okosságát, szeretetre való képességét, pl. ahogyan vázoltam fentebb konkrétan is.

Enyém is harap(ott) és ő is most megy bölcsibe (2.5 éves). nagyon féltem, hogy mi lesz, mert pont itt GYK-en olvastam ,hogy egy harapós bölcsis szüleit be akarták perelni a megharapott gyerek szülei! :O

Egyrészt rettentően a nyomában koslattam amíg harapós korszakában volt (peedig kistesó is van, de inkább örökké a karomban hurciztam a karomban a picit a játszón, de akkor is mentem utána) és ahogy úgy láttam hogy készül rá azonnal megmondtam, hogy meg ne próbáld, stb. ezzel jó pár harapást kivédtem. aztán olyan is volt, hogy visszaharapták játszón a gyerekek, sztem ez ért a legtöbbet. Kb. 2 hét kemény harapósi volt, mostanában hetek telnek el és semmi. Remélem, ennyi volt! (egyszer tehetetlenségemben én is szájra csaptam. semmi hatás)

Kedves előző! Szívesen kifejtem álláspontomat arról, hogy 4 éves kor alatt miért nem büntetek, sőt arról is ,hogy 4 éves kortól meg csak ritkán és csak alig néhány módszerrel büntetek, pl. ignorálással (ideigl. figyelemmegvonás).

Tehát: kb. 5 éves korig nincs szándékosság a gyermekben, később már egyre inkább, de a büntetés egy negatív színezetű megnyilvánulás. Először az egyéni meglátásomról egy általánosság: minden élőlényt végső soron azonosnak, egyenlőnek tartok, még ha nem is azonos sem az erkölcsi, sem a gondolkodásbeli szintje, sem az érzelmi hányadosa minden lénynek. (Lényegi tekintetben viszont azonos minden lény, és minden életkorban, az egysejtűtől az aggig.) A büntetésnek pedig egyik mellékzöngéje ,hogy a másik lény fölébe helyezi önmagát, aki büntet, bár bizonyos esetekben ezt nem mondanám, kivétel erősíti a szabályt. Nem is biztos, hogy büntetés kategóriájába teszem, amikor adott esetben szemtelen egy 4 éves gyermek, és ezen felül a saját szocializációját veszélyezteti, ha nem segítek korrigálni neki. Most elmondom, TÖBBNYIRE hogyan járok el, ha vmi nem tetszik a gyermek megnyilvánulásában, utána a kivételes, ritka esetet mármint arról, ha nagy ritkán büntetek. Tehát, többnyire ilyen helyzetben IS odaadó figyelmemmel, szeretettel, de határozottan -nem megsértődve- segítőleg megbeszélem vele a dolgot, pl. "na, látod, most elszomorodtam, hogy ilyen butaságot tettél, bár én tudom, hogy te igazából egy okos és aranyos kislány/kisfiú vagy, és tudod, hogy akkor vagy okos és aranyos , amikor azt teszed, hogy ..." (és elmondom, konkrétan mit tartok helyesnek, az Ő ÉRDEKÉBEN VÉVE HELYESNEK ÉS EGYBEN AZ ÉN SZEMPONTOMBÓL IS HELYESNEK AMIT VÉLEK), azaz nem felejtem el hangsúlyozni számára, HOGY MEGBÍZOM BENNE! A BIZALOM -eleve a kisgyermekben, valamint az ő képességeibe vetett bizalmam- ALAPVETŐ JELLEMÉPÍTŐ, ÉS NEM A BÜNTETÉS ÉPÍTŐ JELLEGŰ! AZONBAN kivételt képez olykor az -bár kiragadott példát meg általánosságot hiába írok, az élő szitu dönt alapvetően, szóval nehéz szemléltetnem ezt-, szóval kivételt képez az, ha már sokadszor "eljátsza" a 4-10 év közti gyermek SZÁNDÉKOSAN ugyanazt a "műsort", annak ellenére is, hogy szeretetteli módon megbeszéltem vele(kamaszokhoz nem értek, abba most ne folyjunk bele). Saját gyermek esetén annyival kevesebb a gond, hogy ha más gyermekét neveli az ember (pl. babysitterkedik), akkor a szülő esetleg a sitter ellen hangolja a gyermekét (már éltem át ilyen, és nem csak én). De erről se a gyerek tehet, pláne nem egy 7 év alatti! Azonban a gyermek érdeke is, hogy pozitív mintát adjak neki, ritka esetben büntetéssel is kiegészítem, tipikusan az ignorálás a ritka büntetés mint módszerem, pl. a gyerekek imádják, ami tilos, pl. észrevette, hogy a szomszéd bácsi gyakran b+ -ezik, tehát vulgáris kifejezést ("csúnya szó") használ a gyerek előtt, és amikor a gyermek is mondja, észreveszi számos felnőtt megbotránkozó reakcióját, és ezt élvezi a gyermek - még mindig minimum 4 évesekről beszélek! Nos, ha egyáltalán büntetésnek számít egy enyhébb ignorálás, akkor vannak ilyen esetek, amikor alkalmazom, ha már korábban jeleztem számára, hogy ez engem elszomorít, hogy ilyen szavakat mondd és tudom ,hogy ő okos, jó gyerek, ezért nem fogja érdekelni a b+ kifejezés - szóval ez nem mindig "használ", még akkor se mindig, ha őszintén kongruens módon adom tudtára; nos, ilyenkor van ,hogy ignorálom, tehát elkezdni ,hogy "b*zm*g, b*zm*g, hihi, hihi", akkor hagyom, hadd mondja csak, úgy teszek, mintha a gyerek létéről se tudnék. Mivel korábban már szépen beszéltem arról neki, hogy ez nem okos dolog, de nem használt, ennél fogva ha ezek után ignorálom, az nem azt jelenti ,hogy struccpolitikát folytattam! Hanem azt, hogy ez a köv. módszer sorrendileg, amivel végképp elérem, hogy ráébredjen a gyermek, hogy ez nem okos dolog. (Az más kérdés, hogy felnőtt korra már annyi feszültség van az emberben, hogy káromkodik olykor, de ezt még bonyolult lenne egy 4 évesnek elmagyarázni; bevallom HA NINCS GYEREK A KÖZELBEN, én magam is szoktam NÉHA vulgáris kifejezést használni, de csak a helyén kezelve, tehát feszültséglevezetésre!) Na szóval, a gyerkőc percek alatt észreveszi, hogy nem reagálok az ő b*zm*g -ezésére (amit egy 4-5 éves gyermek nem rossz szándékból mond, hanem puszta élvezetért, ami a tiltott szó kimondása jelent neki), szóval hamar megúnja, akár el is kezd panaszkodni nekem, hogy "hahóó, de hát itt vagyok, nem látsz engem?!", én meg továbbra is úgy teszek, mintha eltűnt volna a gyermek, és amikor már 5-10 perce nem káromkodik, egyszer csak úgy teszek, mintha megtaláltam volna őt: "ó, hát it ez a kedves, aranyos, okos kisgyermek", de tömören evvel el is rendeztem a dolgot, esélyt se hagyva neki, hogy tovább tesztelje határait, meddig mehet el, hanem ténylegesen távolabb megyek, legfoglalom magam mással további pár percre, de éreztetem vele, hogy lélekben megint vele vagyok aztán pár perc múlva megint minden a régi, és láss csodát, a gyerek egyre ritkábban fog ezentúl b*zm*g -ezni - LEGALÁBBIS ÉNELŐTTEM tuti nem fog. :) Hiszen érzi az őbelé táplált bizalmamat, és azt is ,hogy jót akarok neki, de b*zm*g -ezéssel nálam nem ér el célt. Na most gondold végig, kedves beíró, ha felháborodással fogadod már az első ilyen gyermeki megnyilvánulásától, autoriter módon, hogy pl. hőbölögsz "márpedig ilyet meg ne halljak többet, blablabla!! Bemész a sarokba, oszt' jóóól megtanulod, ebadta kölke!", akkor a gyerek csak addig fogja mellőzni a felnőtt által nem kívánt cselekvést, amig a felnőtt érezteti hatalmát felette. DE ELLENKEZÉST FOG KIVÁLTANI BELŐLE , AKÁRHÁNY ÉVES IS, VAGY PONT HOGY TELJESEN MAGÁBA FOG ZÁRKÓZNI, CSÖKKENNI FOG, VAGY MEGSZŰNIK A BIZALMA AZ ILYEN FELNŐTT, AZ ILYEN SZÜLŐ IRÁNYÁBA, SŐT, A FELNŐTT LEJÁRATJA MAGÁT A GYEREK ELŐTT, HA TUDATÁBAN VAN ENNEK A GYERMEK, VAGY HA CSAK TUDATTALAN ÉRZELMI SZINTEN ÉLI MEG EZT A GYERMEK! ERŐSÖDNE UGYANAZ A NEGATÍV HOZZÁÁLLÁS, MINT AMI A SZÜLŐJÉRE JELLEMZŐ, HA A SZÜLŐJE RENDSZERESEN BÜNTETI, PLÁNE, HA BEKÉPZELTEN, VAGY CSAK EGY KICSIT IS LEKEZELŐEN , A GYERMEK IRÁNTI TISZTELETET MELLŐZVE BÜNTET A FELNŐTT AKÁR RITKÁN ,AKKOR IS EZT A NEGATIVUMOT ERŐSITI A GYERMEKBEN ÉS NEM A POZITIVUMOT, AMIT EREDETILEG SZERETNE A GYERMEKNÉL ELÉRNI A FELNŐTT! Általában véve a büntetés mint olyan: nem egyenlő bánásmód, nem tiszteli ezáltal a másik lényt, jelen esetbe na gyermeket. Tudom, hogy az esetek egy részében a gyermekét büntető szülő jót akar, de ha nincs alternatívája ehelyett, hogyan érje el a szerinte gyermeke érdekében szükségeseket, akkor hasznos dolog többféle véleményt kikérni, ezért tisztelettel köszönöm, hogy az én szerény meglátásomról érdeklődsz, de ez se szentírás, én így gondolkodom, érzek és cselekszem, ennyi. BELÜL, LÉLEKBEN (értékrendszer, szándék, érzelem, gondolkodásmód, hozzáállás) DŐL EL a legtöbb dolog, meglátásom szerint, és nem csak a jelen témakörben, hanem szinte minden emberi viszonylatban, szerintem! De különösen a kisgyermeknevelés esetén, hiszen remek "antennája van" a picuroknak mások érzelmei, szándékai vételére, ráadásul különösen érzékeny kor a kisgyermekkor, és ekkor alapozódik meg pl. jelleme terén a későbbi élete! A kisgyermek megérzi, sőt, leginkább azt értelmezi, ami másokból, más gyermekekből, felnőttekből, szüleikből amit megérez, mármint mások érzelmeit, szándékait! Az más kérdés, hogy más tényező is belejátszhat megnyilvánulásaiba a kisgyermeknek, pl. impulzivitása okán ha pl. egy felnőtt rossz szándékkal ad csokit, sok picur ekkor is elfogadja, mert szereti a csokit... de eközben érzi, a rossz szándékot ,ha olyan szándékkal adták neki! Csak hát alig pár éve ismerkedik az ingerekkel, és könnyen elcsábul még, sajnos.

Újabb tényezők:

HAT ÉVES KORIG A KISGYERMEK, A CSECSEMŐ LEGALAPVETŐBBEN UTÁNZÁSSAL TANUL -még ha kb. 1-3 éves kor között egy időre dackorszakban van is, amikor is az öncélú ellenkezés is jellemzi és intenzíven az által is tanul, mégpedig én-határaival ismerkedik-, ÉS MIVEL AZ UTÁNZÁS ILYEN ALAPVETŐ TÉNYEZŐ HAT ÉVES KORIG, A LEGEREDMÉNYESEBB NEVELÉSI MÓDSZER, HA TUDATÁBAN VAN A FELNŐTT, HOGY Ő (a felnőtt) MODELL ÉRTÉKŰ a kisgyermek szemében (azaz utánozni fogja a kisgyermek), TEHÁT A PÉLDAMUTATÁS A LEGEREDMÉNYESEBB ÉS EGYBEN BÉKÉS MÓDSZER A KISGYERMEKNEVELÉSBEN. Én így tartom, és a legtöbb kollégám is.

Még egy fontos tényező, mégpedig NÉGY ÉVES KOR ALATT: max. három és fél éves korig jellemző (fél éven, akár két éven keresztül) a dackorszak, amit muszáj megélnie a gyermeknek, mivel ekkor fedezi fel, hogy ő különálló személy! De alig érti, nem tudja , mi végre van ez, "nem tudja hová tenni" az eszmélését, ráadásul ne várjunk tőlük olyan kifinomult ön-nyugtató pszichés mechanizmusokat, mint egy 4 éves gyermektől, de pedig indulatainak kerülőutas pszichés megoldását, amire egy 4 éves szintén már képes, pl. a 4 éves gyermek kijátsza magából egészen összetett módon a szorongásait, élményeit, örömeit, és azt, ami még ezeken felül foglalkoztatja aktuálisan, főleg érzelmileg; ön-nyugtatása is változatos (megy hintázni, ujját szopja, bár ez többnyire csecsemőknél is jellemző, de ezen felül játéka során kibeszéli magából, ki tudja rajzolni önmagából, stb. egy minimum 4 éves , egészséges gyermek). Gondolj bele, mire képes max 3 és fél évesen egy gyermek, ha feszült, ráadásul az a felfedezése is nyugtalanítja, hogy mégsem azonos a cicivel, anyjával, apjával, meg annyira másokkal sem, mint eddig megélte... Persze, hogy érzelmi, indulati kitörései vannak, és mivel kevésbé kifinomultak, kevésbé differenciáltak a képességei, az idegpályái, mint egy minimum 4 éves gyermeknek, ezért csak elnagyoltan képes kifejezni , és feldolgozni ebbéli és más egyéb feszültségeit! És akkor ezt büntessük?? Úgy gondolom, így is hosszan ragoztam ,körüljártam 4 év felettiek és alattiak esetén a kérdéskört, amire kérdeztél, kedves beíró, tehát jelen beírásomban nem ragozom tovább, talán már érted, 4 év alattiak esetén miért mellőzöm teljesen a büntetést, miért nincs eredménye és hogy miért nem érdemli meg, valamint hogy milyen alternatívák léteznek a büntetés helyett. :)

Sok örömet és eredményes gyermeknevelést kívánok neked és minden kedves szülőnek! :)