Más családjában is vannak bunkó, neveletlen kisgyerekek akikre nem szabad rászólni semmiért? És miért kell rögtön felnőttként kezelni a 3-4 éves gyerekeket? Hogyan lehet ezt kezelni?

Erről nem a gyerek tehet.

Pár óra alatt meg nem lehet nevelni,mert csak a dacot váltod ki.

Vagy elfogadod így őket,vagy megvárod,hogy kinőjjék,vagy beszélsz a szüleivel,mert azok tehetnek róla.

Úgy látom, neked nincs is gyereked.

Ha a kisfiút alapból "valamiért nem szereted", akkor miért várod el, hogy ő majd kedves lesz?

Ettől persze még lehet, hogy tényleg neveletlenek, de nem a te dolgod megnevelni őket. Ha a nővérednek sem sikerül, neked pláne nem fog. Mi jólneveltek voltunk, szót fogadtunk a szüleinknek (több-kevésbé), de attól rosszul voltam, amikor egy rokon kezdett el fegyelmezni. Nem szóltam vissza, de megjegyeztem magamnak.

Majd neveld a sajátodat, ha pedig nem bírod őket elviselni, kerüld a találkozást, ennyi.

Igazából meg is értelek, meg nem is ... szülő dolga a nevelés. A gyerekek pedig a leírtad szerint nincsenek megnevelve, főleg a kis srác.

Mi családunkban van egy 4 éves fiú (nővérem gyermeke) és van az én 6 hetes kislányom.

Unokaöcsimmel semmi gond nincs alapjáraton. Kötelező rosszaság benne van, bár lehetnének tesómék kicsit szigorúbbak is.

Nővérem kezdettől úgy neveli a gyereket, hogy elbeszélget vele. Nos, ez odáig jutott, hogy a gyerek nagy ívben leszarja azt, amit a nővérem mond neki. Sógorom pedig rásóz egyet a gyerek seggére, ha már nagyon elvetette a sulykot. Ez sem a legjobb megoldás, de valamit tenni kell. Főleg, ha jó poénnak tarja, hogy rohangál a járda szélén forgalmas út mellett ...

Én sosem szóltam rá az unokaöcsémre, mivel nem az én feladatom, de múltkor már kiborult a bili. Ugyanis bent aludt az ágyunkon a kislányom és unokaöcsém úgy döntött, hogy ő bizony szoba kerékpározni fog. Eleinte nem zavart, mivel a lányomat nem a csendhez szoktatom. Viszont, mikor elkezdett kiabálni az unokaöcsém, akkor már igencsak csúnyán néztem a nővéremre, miközben megkérdeztem tőle, hogy: "Ezt most feltétlenül kötelező csinálni?"

Nem reagált semmit, csak láttam, hogy zavarban van a gyereke miatt.

Végül megkérte párom határozott kemény szavakkal unokaöcsémet, hogy jöjjön ki és üljön vissza játszani. Egyből pattant ...

Nekem van gyerekem, de a nővérem nevelési elveivel nem értek egyet. Szeretem a testvérem, de egyre kevésbé szeretek velük találkozni, mert a két fia számomra egy rémálom. Szemtelenek, úgy beszélnek velünk, mint a kutyával. 8 és 5 évesek. Úgy ugrálnak a panelben, mint a majmok, zuhagnak, hogy csak úgy beleremeg minden. Ha eljönnek hozzánk, mindig tönkreteszik a lányom valamelyik játékát (játékait), soha nem rakodnak el maguk után. És miután elmennek a lányom totál átveszi azt a hülye stílust. Ilyenek mond utána pl., "kit érdekel" (bármit is mondok neki) vagy "ki vagy te, hogy dirigálj nekem" "haggyá' már" és mindenre ellent mond.

A nővérem okos, intelligens, tanult ember és mégis ilyen gyerekei vannak. Legutóbb azt mesélte, hogy strandon voltak és ki volt írva több helyen, hogy tilos a medence széléről ugrálni, hát ő erre csak annyit tett, hogy egész nap ugráltatta a gyerekét a medence széléről, mondván, majd akinek nem tetszik, szól. Mindent megenged nekik. Már nagyon zavaró.