Mennyire jellemző, hogy hiperaktívnak diagnosztizált gyermekről a szülők, rokonság, barátok, ismerősök nem ismerik el, hogy jogos a diagnózis?

Mert sok eeteben a pszichiáter az igaz hö üyle, akinek az egytelen érdek, hogy minél több gyüögyszert tömjeön bele az emberbe.

Nekem hiperaktív fiam van elismerem ,hogy az, de amikor a pszichiáter azt mondja, hogy "Higyje el anyuka, iskolás koárra nem fogjuk tudnio lekerülni a Ritalin-t,akkor maajdnem elküldte a jó b francba"

1x voltam nála,soha többször.

jelenneleg ötödikes, siam iskolába ját és jó tanuló.

Erről ennyit!!

A mozgásterápia a legjobb megoldás.

A nagyszülőknem meg sokszor igazuk van, manapság sokkal jobban le vannak krolátozva a gyerekek, mint régen és ők még más szennel nézik az egészet.

Több oka lehet

Mások csak időszakosan látják a kicsit nincsenek egész nap vele.

Mivel nem tudnák kezelni a dolgot így a legegyszerübb letagadni.

Lehet hogy úgy látják a fáradt stresszes anyúka összefutott egy nemtörödöm hozánemértő orvossal.

Ha egy gyerek nem kap elegendő mozgásra lehetőséget, vagy lelki problémái vannak és erre reagálva mutatja a hiperaktivitás vagy a figyelemzavar tüneteit, esetleg a család/iskola elvárásai irreálisak a gyerek életkorához képest, és egy normális mozgásigényű kisgyereket hiperaktívnak titulálnak, mert pl. ugrál a lakásban ahelyett, hogy csendben üldögélne, azt normális pszichiáter nem fogja gyógyszerrel kezelni, de még a hiperaktivitás diagnózist sem állítja fel.

Az pedig nagyon gyakori, hogy a rokonság egyszerű neveletlenségnek látja a hiperaktív gyerek viselkedését, és szerintük a szülők rontották el a gyereket. Persze tényleg sok gyerek viselkedik lehetetlenül, ahol valóban a szülők hibáznak. Következetlenek, nem biztosítanak elég szabad mozgást a gyereknek és így tovább. De ezek a gyerekek nem hiperaktívak a szó orvosi/pszichológiai értelmében.