Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Mit kezdjek egy önző, egoista...

Mit kezdjek egy önző, egoista és akaratos 8 évessel?

Figyelt kérdés

Nem a saját gyerekem, tehát a fenyítési módszerek elég korlátoltak.

A probléma a következő: ordibál velem, ha nem kap meg valamit vagy nem ugrok elsőre teljesíteni. Parancsolgat, utasít, hogy mit csináljak, mi a dolgom. Ha én kérek valamit, egyértelműen rávágja, hogy nem. A ruháit ahol leveszi ott hagyja. A suli táskáját az ajtón bedobja, ha véletlenül ő ér előbb a postaládához az újságok is erre a sorsra kerülnek. Nem kér semmit, hanem akarom akarom, ha nem kapja meg vagy rászólok, hogy szépen akkor üvöltözik velem és lehülyéz.

Egyre kevésbé bírom cérnával, félek, hogy előbb-utóbb lekeverek neki egy taslit, viszont akkor a munkám bánja. Mi a fenét csináljak? Nem jön be a fenyegetés, semmi nincs rá hatással.

Vagy szarjam le csináljon amit akar és ne vegyek róla tudomást?


2011. nov. 3. 13:04
1 2 3 4 5
 1/45 anonim ***** válasza:

Nevelési tanácsadóba nem lehet elküldeni?

Ha nem, akkor sajnos semmit sem tudsz, szard le. Ha rájön, hogy semmit sem ér el a viselkedésével, abba fogja hagyni.

2011. nov. 3. 13:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/45 anonim válasza:
100%
A leszarás is jó, egy kis következetességgel vegyítve. Rá kell vezetni, hogy mindennek, amit tesz, következménye van és annak arányában bánnak vele is. A hisztit pedig tényleg le kell szarni, idővel meg fogja érteni, hogy nem ér el vele semmit. Türelem!
2011. nov. 3. 13:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/45 anonim ***** válasza:
100%

De most kicsodád a gyerek? Mert ettől is függ, hogy mit lehet tenni.

Bébiszittere vagy? Vagy az apja a párod?

Nem mindegy...

2011. nov. 3. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/45 anonim ***** válasza:

Ja, "munkád bánja", bocs.

akkor bébiszittere vagy?

2011. nov. 3. 13:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/45 A kérdező kommentje:

Igen, a bébiszittere vagyok. Csak náluk is lakom, tehát au pair. Végülis ez lényegtelen (mármint a megnevezése)

Az a baj, hogy az anyja nem bünteti meg, soha. A 8 éve alatt egyszer volt megbüntetve (akkor se komoly, csak 1 napig nem Nintendozhatott). Hiába próbálom észérvekkel rávezetni a gyereket, hogy mit miét nem szabad vagy kell a válasz: "És?" "Miért?"...a 20* ilyen után már kezdek ideges lenni.

Az anyja meg nem ismeri el, hogy valami baj van a gyerekkel. Persze, ő csak napi max 2 órát kap belőle a többi az én saram. És este találkoznak, akkor már nyugodt, eszik és alvás. Ennyi nekem is bőven elég volna belőle...

2011. nov. 3. 13:31
 6/45 anonim ***** válasza:
100%

Igaz, én sokkal kisebb gyereknek voltam s szittere anno, de én felállítottam a saját szabályaimat. A gyerekek képesek megtanulni, hogy egyik személlyel lehet ezt meg azt, a másikkal meg nem.

Anyuka úgy tűnik nem együttműködő, nem is lesz az szerintem. Sosem ismerné el, hogy kicsi fiával valami gond lenne (mert akkor kiderülne, hogy ez az ő hibája is...)


Szóval kezdjetek mindent elölről. Amiben lehet, abban adj neki minél több szabadságot, hogy úgy érezze, nincs teljesen beszorítva, ő is választhat, amiben meg fontos, abban fektesd le a szabályokat. Mondd is meg, anyával lehet ezt meg azt, de amikor én vigyázok rád akkor így meg úgy lehet.

És próbálj szórakoztató programokat is csinálni vele, amit tényleg élvez.

Összehaverkodhattok még!


Amúgy mióta vigyázol rá és meddig még? Külföld?

2011. nov. 3. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/45 anonim ***** válasza:
100%

Először is Te maradj nyugodt és csendes, inkább beszélj halkan, hogy kénytelen legyen odafigyelni rád.


Megmondod ha kezet mostál, ha elpakoltad a holmidat akkor gyere enni,készítettem valamit amit szeretsz. S valóban készíts is egy kevés pudingot, vagy reszelt almát mézzel, vagy bármit keveset. Hogy legyen mivel jutalmaznod.


A nehezen kezelhető gyerek vagy a szülök hibája vagy genetikai probléma de bármelyik ilyen gyereket úgy kell tanítani rendre, mint bizony a kiskutyánkat. Jutalmazzuk azt amit megcsinál és szeretettel, ha valamit jól végez simogassuk meg.


De leállni vele harcolni, helytelen, mert csak még jobban harcra tanítjuk, még önzőbb még agresszívabb lesz.

2011. nov. 3. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/45 A kérdező kommentje:

Igen, ezeket már mind próbáltam. Szerencsére (?) programot nem kell szevezzek neki, mert "csak" szerdán és pénteken vagyunk fél napot együtt, a többi napon suliba van fél 5ig. Fő probléma, hogy ő délben hazajön ebédelni, ami kb így néz ki:

- kapucsengőt jó hosszan nyomja (elmondtam, hogy elég 1*, nem vagyok süket. Egyik nap megcsinálja másik nap nem)

-felcsörtet, az egész lépcsőház zeng tőle. Kicsapja az ajtót, behajítja a táskáját (postát)a kabátját a szekrény aljába (elmondtam, ha szépen kéri felakasztom, de ő nem ő neki így jó).

-semmi köszönés vagy valami: "mi az ebéd". elmondom...erre fujj az szär... vagy elmegy kezet mosni vagy nem, hangulat függő.

-leül kajálni, de mint egy malac csámcsog, böfög-fingik és az összes kaja a padlón köt ki.

-ha végzett semmi köszönöm vagy valami hanem mint aki jól végezte dolgát elvonul olvasni. Persze ha valami édes volt pl palacsinta akkor menet közben összefogdos mindent a kezével.

-aztán elmegy...délután ugyanez ( a kaja részt kivéve). Leül tanulni de ha nem tud valamit akkor ordibál, hogy azonnal mondjam meg a megoldást. Ha válaszolok, hogy dehát nem így kell házit írni, akkor nekem jön vagy jobb esetben toporzékol.


És mire este jön az anyja én idegileg kimerülök. Jah és a legjobb: mikor megkérdeztem, hogy miér viselkedik így velem válasz: Én jó vagyok az iskolában így megeneghetem magamnak, hogy rossz legyek itthon. És egyébként is ki foglak csinálni.

Hát köszi...8 éves!


Igen, külföld. 3 hónapja vagyok itt és jövő júliusig van szerződésem.

2011. nov. 3. 13:49
 9/45 A kérdező kommentje:

13:45

Köszönöm, a türelm tényleg jó fegyver. Csak amikor már reggel úgy kelek, hogy ma mit talál ki, nehéz türelmesnek maradnom. Ma jött el az a pillanat, hogy kivagyok.


Ez puding, édesség dolog tök jól hangzik! DE ez a gyerek nem eszik zöldséget-gyümölcsöt (egyáltalán nem, még sült krumplit sem!), pudingot nem szereti. Úgy van beosztva a rend, hogy egyik nap van édesség ebéd után (pl: egy csík csoki vagy jégkrém, esetleg süti) másik nap nincs. Ő ezt jóól tudja, mégis ha azt mondom neki, hogy ez nem olyan nap, akkor ordibál, hogy márpedig neki jár és ő most azonnal akarja! Tegnap ez volt, és minden tiltakozásom ellenére kiszolgálta magát az édességgel. El van hízva (orvos is mondta, nem csak én) de tömi magát édességgel, az anyukája meg csak néha enyje-benyjézik egy kicsit, de rá hagyja.

2011. nov. 3. 13:54
 10/45 anonim ***** válasza:

Hát én lehet hogy vennék egy nagy levegőt, és kicsit "gatyába ráznám".

Pl. ha nyomja a csengőt ezerrel, akkor hagynám, és nem engedném be, csak mondjuk fél perccel később. Kérdezi: "mi van, nem hallottad?" akkor lazán válaszolsz: Ja, csengettél? Legközelebb nyomd hosszabban... hátha felfogja.


Hogy hova dobja a táskáját, azzal nem foglalkoznék, későbbi kör.


Evéshez én nem engedném, csak ha kezet mosott. Tényleg halk hangon mondanám, hogy "ha éhes vagy, moss kezet", és addig nem tenném ki az asztalra, csak amikor már megmosta.


Az édesség akkor tényleg nem jó "fegyver". De nincs valami más hobbija, vagy valami, ami nem kaja, de nagyon szereti? Amivel tudnánd jutalmazni?

2011. nov. 3. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!