Hiperaktivitás kinevelhető a gyerekből ha megfelelő nevelői képességű egyén probálkozik ezzel?

És egyébként ezeknek a sokaknak milyen a gyerekük?

Mert akik engem szoktak ilyenekkel ámítani, hát inkább ne tennék, mert ....Bár anyósómat nem szoktam kímélni, ha rosszabb hangulatban vagyok. És nem én szoktam sírni utána. És nem hiperaktívok a gyerekeim, sőt akár nyugodt, szófogadó, jól evő, szépen alvó gyereknek is mondhatnám őket.De tényleg van köztük egy olyan is, aki valóban rendesen, tisztességesen felnevelt egy gyermeket? Mert ha igen, nem mondana ilyet. Hiszen tudná milyen egy gyerek.

Egyébként pedig lehetetlen, hiszen ha jól tudom a hiperaktivitást az agy dopaminátvivő képességének hiánya/hibája okozza, ezen meg neveléssel nem tudsz változtatni. Viszont az idő elteltével megtanulja (normális, elfogadó családban felnőve)saját maga kordában tartani saját magát. És rendes felnőtt lesz belőle.

Vagy próbálkozhatsz kinevelni és nem írom le mi lesz a gyerekedből, mert hiperaktív gyerekek anyukái örjöngve szokták ezt kikérni maguknak-bár a tény az tény.

Sok embert megtéveszt, hogy valóban vannak neveletlen gyerekek, akik adott esetben hasonlóan viselkedhetnek egy hiperaktívhoz. A két dolog távolról sem ugyanaz, szakember számára a két csoport egyértelműen elkülöníthető.

Ha a te gyereked valóban hiperaktív, abban senki sem hibás. Ezek után még lehet jól vagy rosszul nevelni, de a jó nevelés hatására se fog holnaptól kisangyalként viselkedni, ugyanis nem tud, pedig szeretne, legalábbis addig, míg fel nem adja teljesen, mert úgysem sikerül, mert ő hülye, mert úgysem szeretik....

Azt gondolom, a jó nevelésnek pont az a lényege,hogy ez ne következzen be, hanem a gyerek tanuljon meg bánni saját magával, kompenzálni a nehézségeit (pl. a figyelemzavarát) és kihasználni a jó oldalait, mondjuk, hogy képes gyorsan váltani, kreatív, vagy bármi más.

A számodra fontos emberek kezébe próbálj valami közérthető szakirodalmat adni, a szimpla beszólogatósokat meg hagyd figyelmen kívül, amennyire lehet. Fogalmuk sincs az egészről, ha lenne, csukva tartanák a szájukat.

Kérdező, együttérzek veled!

Nem tudom, kikkel találkoztál eddig, de mindenképp azt javaslom neked, hogy keress egyrészt hiperaktív gyerekek nevelésében jártas szakembereket (a papír bizonyos értelemben nem fontos - sokkal inkább az, hogy gyakorlatban mit ért el az illető), illetve olyan szülők ismeretségét, akik hozzád hasonló gondokkal küzdenek! Biztos vagyok benne, hogy a sorsközösség sokat lendítene a lelkiállapotodon; mert azt hiszem, talán első körben neked kellene "gyors" támogatás.

Én anno jártam a gyógyped fősulira és ott hallgattam egy előadást az ún. Son-Rise programról. Egy érintett apuka volt az előadó, aki akkor hozta be Amerikából a módszert a saját fia számára. A program nagyon összetett és időigényes munkát takar, de nagyon jó eredményeket lehet vele elérni. Azt sajnos nem tudom, ki és hol foglalkozik vele mostanában, de ha rákeresel akár a neten, talán találsz infót hozzá. (Persze nem biztos, hogy nektek ez lesz a megoldás, de tippként leírtam, hátha.)