Olyan felnőtt, aki apa nélkül nőtt föl és megtalálta az igazi élet értékeit?

A párom ilyen. Apja alkoholista, verekdős, züllött állat volt, anyja naiv, bugyuta, szintén sokat ivott, sok testvér, szegény életkörülmények.

Apja lelépett mikor 5 éves volt a párom, anyja még többet ivott, le se tojta őket. 15 évesen a legidősebb bátyjához költözött a párom és a még kiskorú húguk is, a páromat elzavarták melózni, iskolába tovább nem járhatott, aztán katona lett, félretette az egész zsoldot, sosem ment kimenőre, leszerelt 1 év múlva, elment kidobónak egy kocsmába és gyűjtötte a pénzt. Talált egy fekete albérletet, szerencsére nagyon jó munkahelye lett (melós, de jó) ahol annyit túlórázott, amennyit akart, félretett minden pénzt, végül 30 évesen vett egy icipici családi házat, ekkor már ismertem, de én nem tudtam beszállni, nem volt keresetem. Bővítgette, maga csinálta az eész felújítást, eközben ugyanúgy dolgozott, csak nem olyan rengeteg túlórával. Ráadásul ő harcművész lett, mesterfokozata van az egyik népszerű küzdősport szakágban, sokáig (a gyermekeink születéséig) vállalt kis és nagycsoportban tanítványokat, jelképes összegért.

Ma az egykor 25 nm-es házikóból lett egy 48 nm-es, 3 szobás ház, ami tehermentes, és minden szöget ő ütött be rajta, van felesége (én :)), van 2 fantasztikus kisfia, stabil munkahelye és pár értékpapírja. Szerintem ez egy jó történet, és a legjobb, hogy a miénk, és igaz. :)

A férjem apukája lelépett mikor még kicsi gyerekek voltak. Az anyukája....szóval cserélgette a pótpapákat mint a fehérneműt. A két fia úgy nőtt mint a gaz, sosem törődött velük. Mikor középiskolások lettek akkor mindegyiket az ország két különböző végére bentlakásosba íratta be, hogy ne legyenek láb alatt.

Mindkét fiú visszahúzódó, bizalmatlan férfi lett. Aztán az idősebbikkel valahogy összekeveredtem egy játékban(net). Sokáig dilemmáztam mi legyen, hiszen azért az ember lánya csak egy talpraesett embert szeretne maga mellé. Sajnáltam is, hogy ha lelépek akkor még jobban összetöröm. Így aztán maradtam, lassan megszerettem (nála meg a lila-rózsaszín ködfelhő).

Immár 8 éve vagyunk házasok, vannak gyerekek, van saját lakásunk (férjem rengeteget dolgozik nagyon jó helye van, engem ahogy a kicsi betöltötte a 3. életévét utcára raktak, holott jó munkaerőnek számítottam előtte) Sajnos a félszegsége megmaradt, viszont a világ legjobb apukája lett belőle. Beszélgettünk erről, látja, hogy nekem milyen családi hátterem van, milyen fantasztikus gyerekkorom volt és ezt szeretné biztosítani a saját gyerekeinek is.

Jelenleg kicsit rosszul állunk ugyan, de szerintem pont azért vált belőle kiváló apuka, felelős ragaszkodó családfő mert ellensúlyozni akarja amit ő nem kaphatott meg. S ezért én nagyon tisztelem, hogy igenis ki tudott törni a "rossz" környezetből.

Szia, jelen! :)

Teljesértékű emberré válhatsz, állíthatom. Csak ismerd meg önmagad, értsd meg az indítékaid, az érzéseid hátterét és mindig hozz döntést arról, hogy azonosulsz-e vele vagy sem.

Most így röviden és tömören ezt tudom tanácsolni.