Mennyire viselt meg, hogy gyermeked más, mint a többi? Hiperaktív?

Párom nem fogadja el, hogy szerintem valami gond van a fiúnkkal. Szerinte velem van gond, és nem is akar hallani arról, hogy a szeme fényét elvigyük orvoshoz, korai fejlesztőbe vagy bárhova, ahol meg tudnák mondani, hogy van -e gond.

Én vagyok vele egész nap, és még ilyen aktív, rohangálós, szófogadatlan, hisztérika gyereket soha nem láttam, pedig egész nap kint vagyunk.

Ennek ellenére rendkívül okos.

Én türelmetlen vagyok, nem tagadom, de a párom sem áll mellém. Egyedül maradtam a problémával és így megoldás sem lesz.

Én pedig nem bírok a fiammal, borzasztóan elfáradtam.

Te is azt mondod, hogy rendben van????

De a hiperaktív gyerekeknél pont ezek vannak írva.

Sajnos segítségem semmi nincs, senkinek nem tudok szólni.

Csak van egy 1 éves kislányom is és ő egy tünemény. Eljátszik egyedül, kacag, nem visít, alszik nyugodtan, nagyon jó természete van. És nyugodtan sétálgat, pakolgat.

A fiam pont az ellenkezője.

És egész nap a naggyal kell törődnöm, nem is ad esélyt a kicsivel foglalkozni, mert mindig bajba kerül.

Esik, kel, nem hagy folyton magyaráz és rohan-rohan-rohan.

Imádja a zöldséget, gyümölcsöt, húst.

Reggeli kakaó,

tízórai szendvics,

ebéd leves, második: tészta, rizs hússal, zöldséggel,

délután kakaó

este szendvics

sütőtök, sült alma, ilyenek.

utálja az édességet, c-vitaminos vizet iszik, csokit sem szereti, ezek nincsenek is itthon.

A hiperaktív is néz mesét.

Általában az iskolában derül ki először, hogy ezekkel a gyerekekkel valami baj van. A hiperaktív gyerekek egyáltalán nem, vagy nagyon nehezen követik az utasítást, nem képesek önállóan dolgozni, nem tartják be az iskola szabályait, rendjét. Mindezt általában úgy teszik, mintha a szabályokról nem is tudnának. Gyakran rendetlenek, szervezetlenek, feledékenyek, nem várnak a sorukra, a tanár figyelmét folyamatosan lekötik, mindent és mindenkit félbeszakítanak. Jellemző, hogy nem bírják a várakozást, hamar kiborulnak, gyakran sírnak, dühöngnek, indulatosak. Nemigen tudnak együttműködni másokkal, látszólag nem törődnek a másik érzelmeivel, hajlamosak a basáskodásra. Miután társaik körében nem igazán népszerűek, nem kortársaikkal, hanem fiatalabbakkal vagy idősebbekkel barátkoznak inkább. Az osztály munkáját, az iskola rendjét zavaró viselkedéssel könnyen kiválthatják környezetüknek elutasító magatartását, ami járulékos sérülésekhez vezethet (pl. negatív önértékelés).

A hiperaktív gyerekek ugyanakkor általában értelmesek, okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek és remek ötleteik vannak. Rendezvény után ők biztosan ott maradnak és lelkesen pakolnak. Ha a tanár elfelejtett valamit, ők az elsők akik kiugranak a padból és már rohannak is a naplóért, krétáért stb. Szeretik a nagy mozgásokat, a kerékpározást, rohangálást.

!!!!!!Nem tudnak egy helyben maradni, de órákig ülnek a televízió vagy a számítógépes játékok előtt. Ez nem véletlen, mert azok a dolgok tartják fel figyelmüket, amelyekben folyamatosan cserélődnek az ingerek.!!!!!!

Emellett fontos számukra a cselekvést követő azonnali sikerélmény, mert ez tartja fenn az érdeklődésüket.

Iskolai teljesítményük sokszor elmarad attól, amit életkoruk és értelmi képességeik alapján elvárhatunk. Gondjaik a motoros nyugtalanságból, az impulzivitásból és figyelemzavarból fakadnak ("jó eszű gyerek, de túlságosan játékos"). A legtöbb probléma azért itt tűnik fel, mert az iskolában ritkán adódik olyan helyzet, amelyben a hiperaktív gyerekek jól teljesíthetnének. Idejük nagy részét az osztályteremben töltik. Folyamatosan alkalmazkodniuk kell a szabályokhoz és eleget kell tenniük az előírásoknak. Nem ritkán egyszerre több utasítást kapnak, ami el se jut a fülükig. Gyakran kell önállóan megoldaniuk számukra unalmas, ismétlődő feladatokat, amelyek nem járnak sem megerősítéssel, sem helyreigazító visszajelzéssel. Pedig némi segítséggel nagyon jól beilleszthetők a hagyományos iskolai rendbe. Ennek feltétele, hogy a szülő és a pedagógus egyaránt ismerje a tünetcsoportot és a várható nehézségeket. A szülők és az iskola tudjanak együttműködni, illetve, ha szükséges, mind a gyerek, mind a vele foglalkozó felnőttek kapjanak szakmai segítséget, legyen mód pl. pszichológus, pszichiáter, fejlesztő pedagógus stb. bevonására a gyerekkel való mindennapi foglalkozásba. Ez különösen fontos, ha egyéb társult tünetek (pl. speciális tanulási probléma) is jelentkezik a gyereknél.