Mit tegyek, ha a nevelt lányom féltékeny rám? Terhes vagyok és tartok tőle, hogy a babával még rosszabb lesz. Tapasztalat?

Szia! Ti egy tipikus mozaikcsalád vagytok, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Azt javaslom, olvass utána, nem vagy egyedül ezzel a helyzettel, Dr. Fisher Eszter pl. nagy ismerője a témának (itt egy könyve is erről: [link]

Én csak a „másik fél” részéről ismerem a dolgot, nekem volt mostohám gyerekkoromban, és született féltestvérem is. Kb. egyidős voltam a nevelt lányoddal, és sajnos a mi családunkban nem igazán foglalkoztak azzal, hogy segítsenek elfogadni az új helyzetet, a nevelőanyám sem volt jó fej, szóval kegyetlen kamaszkorom volt, hamaer elmenekültem otthonról.

De ahogy olvaslak, úgy érzem, ti jó úton vagytok, és te valóban szeretnéd, ha szuper család válna belőletek, így arra biztatlak, ne add fel, nézz utána a témának, és ha úgy érzed, szükséges, akár keress fel pszichológust is az ügyben! Bár azt hiszem, egy kis utánanézés, „háttértanulmány” arról, hogyan lehet kezelni ezeket a dolgokat, elég nálatok, hogy minden rendbejöjjön.

Szerintem ilyen nem csak mozaikcsaládban fordulhat elő, hanem átlagos családban is.

A férjed elmondhatja neki, hogy a szülőknek nem a szájára adunk puszit, hanem az arcára.

Az, hogy oda akar bújni hozzátok, kisiskolás korban még nem annyira zavaró, de tényleg meg kéne valahogy értetni vele, hogy őt azért szeretitek, mert ő már nagy lány, nem kisbaba, lehet vele értelmesen beszélgetni, vásárolni, főzni, akármi.

Rosszindulatú vagy vele, az a baj.

Ha sajat gyereked lenne, jópofanak tartanád es megölelnéd, hogy ne aggódj szeretni foglak ugyanúgy, csak nem a tied, es minden rosszulesik.

Képzeld el, ha isten örizz rákban meghalsz es ottmarad árván a kicsid es igy nézné a mostohája, semmi szeretettel.