Körzeti általános iskola eltanácsolhat gyereket? Mi ennek a menete?

Az eltanácsolás szó azt jelenti, hogy megkérik a szülőt, hogy vigye másik intézménybe. Ha a szülő teheti egy ilyen helyzetben, nyilván megteszi, ha nem veszik át, hát ennyi. Az iskola mást nem tehet, minthogy szemétkedik a gyerekkel, szülőkkel, pl. megbuktatják énekből. Amíg azok fel nem adják, és meg nem futamodnak. Sajnos sokszor nincs hova.

Be kéne menni a szülőknek beszélgetni a tanárokkal:

1. Ha van A Pedagógiai Szakszolgálattól papírja, hogy beszédészlelési zavara van, akkor arra írtak ki fejlesztést és a tanároknak javaslatokat, hogy hogyan kell kezelni a gyereket. Pl. több időt kaphat dolgozatokra. Ezt tapasztalatom szerint SEHOL nem tartják be, a tanárok általában nem is tudnak róla. Kap fejlesztést? Megkapja a neki kiírt könnyítéseket? Ha nem, akkor nem buktathatják meg. Igazgatóhoz fordulni, aztán a fenntartóhoz, aztán az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz.

2. El kell mondani a tanároknak, hogy értitek a problémát, és meg is próbáltatok iskolát váltani, de nem veszik át, tehát mostantól arra kéne koncentrálni, hogy beillesszék a gyereket a közösségbe, és nem arra, hogy elijesszék. Egyébként én úgy tudom, ha végképp nem tudják kezelni, az iskolának kell másik intézményt keresni. A gyerek tanköteles, muszáj iskolába járnia, és ha ez a körzetes iskola, akkor tetszik, nem tetszik, ez az ő dolguk. Nálunk a városban vannak olyan iskolák, akik cserélgetik egymás közt a problémás gyerekeket, néha bejön a váltás, néha nem. De nyilván nem várhatják el, hogy a szomszéd iskola csak úgy átvegye tőlük a problémás gyerekeket, ezért nekik is tenni kell valamit.

A beszédészlelési zavar nem önálló tünet, mindig valami mással jár együtt, általában adhd-val vagy autizmussal, ezt a Ped. Szakszolgálat nem tudja kivizsgálni, nem értenek hozzá. El kell vinni egy kórházba, ahol ezzel foglalkoznak, pl. Vadaskert. Ha nagyon kezelhetetlen a magatartászavara és a figyelemzavara, akkor akár gyógyszert is lehet rá szedni. Most erről ne nyissunk vitát, tudom, hogy a legtöbben ellenzik, de ismerek olyat, akinek bejött. Nem tudom hol laktok, de nálunk a Gyermekpszichiátrián vannak gyermekcsoportok. Én egyedül ennek látom értelmét, a pszichológustól ne várj nagy csodát. A csoportokban viszont elvileg feladatokat oldanak meg pszichológus felügyelete alatt, és ha ott felmerülnek konfliktusok, akkor ő segít ezt megtanulni kezelni. Ha kettesben üldögélnek a pszichológussal, soha nem jön elő olyan helyzet, ahol begurulna a gyerek, tehát nem fog segíteni, sajnos ezt is tapasztalatból mondom. Nekünk volt olyan pszichológus, aki konkrétan kijelentette, hogy lehet itt beszélgetni, de semmi értelme.

A Gósy Mária könyv valóban nagyon jó, nekünk is sokat segített. Viszont nagyon nem értek egyet az alapfelvetésével, hogy ezt minden nap otthon a szülőnek kell a gyerekkel csinálni. Igaz, hogy nap 10 percet ajánl, de ez akkor is egy kötelező házi feladat, és a gyerek utálja, a szülő meg nem gyógypedagógus. Nekünk nagy küzdelem volt, gyakorlatilag óvodás korától csináltam vele, néha feladtam, erre kaptuk a letolást, hogy de miért hagytam abba. Ha csináltuk nagyon látványos volt a fejlődés, de ha abbahagytuk nagyon hamar vissza is esett.

A tanuláshoz való hozzáállásán is nyilván változtatni kéne, de ez nagyon nem egyszerű, sikerélményekhez kéne juttatni. Ha jó jegyet kap jutalmazni valahogy. Tablettet, telefont, számítógépet, tévét elzárni, az rontja nagyon a gyerekek figyelmi funkcióit.