Hogy szúrhattam el vele ennyire a kapcsolatomat? Egyszerűen kicsit sem ragaszkodik hozzám?

Ebben a könyvben olvastam egy érdekes történetet a testvérkapcsolatokról, és hogy a szülő hogyan tudja segíteni a gyereket saját érzései megértésében. Amikor azt mondogatták a gyereknek, hogy "szereted a tesót, szeresd meg a tesót", akkor ellenállást keltett benne. Amikor az anyuka úgy állt hozzá, hogy "igen, kettős érzéseid vannak, mert szereted, szeretsz vele játszani,de sokszor le kell mondani dolgokról, mert ő is itt van és akkor annyira nem szereted, ez teljesen természetes", akkor a gyerek megnyugodott. Nem kell mindig boldognak lennie és mindennel egyetértenie, és fontos, hogy tudja, hogy ezeket szabad érezni, ettől ő nem rossz. Szerintem olvasgasd kicsit, le tudod tölteni és talán segít, hogy jobban megértsétek egymást. Biztos vagyok benne, hogy csak elbeszéltek egymás mellett, és nem arról van szó, hogy nem szeret :)

[link]

Egyrészt tudom, hogy mennyire rossz ezt egy szülőnek megélni, de hidd el, hogy ő csak a pillanatnyi érzéseit mondta ki, nem kell azért annyira komolyan venni, mert idővel biztosan hiányoznál neki!

Ahogy mások is írták, a nagyinál nem kell osztozni a figyelmen, és hát persze, hogy ez neki a kánaán!

Másrészt pedig szeretném felhívni a figyelmed, hogy pont a BIZTOS KÖTŐDÉS jele az, ha egy gyerek könnyedén elválik a szülőtől, mert tudja, érzi, hogy mindig visszamehet hozzá! A bizonytalanul kötődő gyerekek ezt nem érzik, ezért számukra nehéz az elválás, ők azt véglegesnek és súlyosnak élik meg, ha csak egy rövid időre is el kell távolodni a szülőtől! Szóval én a helyedben nem aggódnék! Lesznek még az életetekben újraközeledések, nálunk most ez van (sulikezdéskor), amikor majd nagyon is fogsz hiányozni. Ezek természetes folyamatok! :)

Szerintem túlbonyolítod. Neki igazi nyaralás volt öcsi nélkül, nagyival. Csupa öröm, és akkor jössz, hogy ugye nem is volt olyan jó? (merthogy biztosan hiányoztunk)

Próbálj a kis buksijával gondolkodni: szabad örülni a nagyizásnak, nem "csal meg" vele. És hagyd hogy örüljön a szép emlékeknek, mert ünneprontás azzal beállítani, hogy ugye hiányoztunk?

Légy türelmesebb, és beszéltesd az örömeiről, ahelyett, hogy a dolog árnyoldalát emelnéd ki.

Szeret a lányod, nem szúrtál el semmit, örülj, hogy alig négy évesen ott tudtad hagyni egy hétre. Nő és okosodik. Örülj vele!