Mit kell változtatnom, hogy ne hazudozzon folyton a 7 éves gyerekem?

Anya vagyok én is, bár nincs 3 gyermekem és nem 7 éves a fiam.

A soraidat olvasva számomra kiált, hogy a nagyfiadnak (is) szeretethiánya van, illetve figyelemfelkeltésből teszi azt, amit.

Nincs túl nagy eszköztára, gondolj bele: iskolában: megfelelés, otthon apa nincs, anya elfoglalt a kisebbek fizikai szükségleteivel, ő meg szinte egyedül maradt az iskola és a saját életének gondjaival.

Igen, ami neki gond vagy probléma, azt te fel sem veszed, mert te felnőtt vagy és "ááá nem nagy ügy, gyerünk"- de neki is joga lenne annyi vagy LEGALÁBB annyi figyelemre, mint a kisebb testvéreinek.

...és vajon ho vezesse le a feszültséget? Gondolom rájött már arra, hogy az iskolában rend van és fegyelem, ott nem nyerő ezt csinálni- neked nem szájalhat vissza, a pici még túl pici- így marad a középső.

Kérlek törődj vele is többet és ha tudod okosan beosztani az idődet, akkor legyen a napodban MINDEN NAP olyan fél óra-óra, ami az övé vagy CSAK az övé (amikor a pici alszik stb.)- a büntetés lehet, hogy most csak olaj a tűzre. Nem mondom, hogy ne legyen KÖVETKEZMÉNYE egy SZÁNDÉKOS rossz tettének (legalább tudatosítás vagy jelzés szintjén), de kérlek lásd a miértjét.

...nagy bátorság és különösen erős, kitartó személyiség, biztos anyagiak, szerető család, jó férj-feleség kapcsolat és nagyon hatékony időbeosztás szükséges 3 ilyen korú gyermek neveléséhez. Egy picit a leírtakból én azt érzem, hogy ebből nálatok valami lehet, hogy hiányzik.

Keresd meg, hol tudsz egy picit többet törődni vele, amíg megerősödik a nagyfiad újra- illetve talán érdemes lenne már "megelőzésképpen" a középsőnek is biztosítani olyan időt, amikor ő is eléggé részesülhet az anyai szeretetből- mielőtt ő lesz a családban az újabb "balhés tünethordozó".

Esetleg valamilyen sport, mozgás vagy más önkifejezési lehetőség keresése a nagynak? (ne tudd le azzal a problémát, hogy holnap beíratod valamire- csak kiegészítésnek ajánlanám).

Sok sikert, majd írd meg, hogy hogyan döntöttél és milyen változásokat tapasztalsz.

Hát nálunk hasonló volt a helyzet, csak a legnagyobbam 9 éves volt amikor a 3. tesó megszületett.

Hazudozás, csúfolódás, a középső piszkálása, rendetlenség, szétszórtság, figyelmetlenség, ez jellemezte.

Sokmindennel próbálkoztam, végül nálunk ez jött be:

Azt néztem, mi neki a legfontosabb, amit szívesen csinál, és büntetés lenne, ha attól eltiltanám. Nála a gépezés, foci a haverokkal, tévénézés volt a megfogó erő.

Készítettem egy táblázatot, hétről hétre beosztottam, és minden tevékenységüket minősítettem, + és - pontokat lehetett szerezni, ezeket a pontokat lehetett beváltani gépezési időre meg focizásra stb.

Tehát a viselkedésétől függött, mennyit ülhet a számítógép előtt, mennyit mehet ki focizni stb.

Pl. + jár a jó jegyért, a rendrakásért, ha segít valamiben, ha játszik a kistesóval, ha elmegy a boltba stb. - pont jár a rossz jegyért, a rendetlenségért, a veszekedésért stb.

Volt olyan hét, hogy teljesen el volt tiltva a számítógéptől, mert olyan sok - pontot szerzett, és nem tudta kijavítani jócselekedetekkel. Azután a saját kárán megtanulta, hogy a viselkedésétől függ minden. nemcsak ő, a középső is, egymással versengve segítenek, tanulnak, raknak rendet, és csak ritkán veszekszenek, mert azért ők sem angyalok.

Tudom, szigorúnak hangzik, de ez egy következetes módszer, és hosszú távon beválik.

Figyelj, az elején én is annyit magyaráztam neki, szép szóval elmondtam, jó példát mutattam, de mindig csak azt mondta, jól van anya jól van máskor nem fordul elő, azután mégis újból és újból megtörtént. Hát most már ezzel a táblázattal egy kis rendszerre vannak szoktatva, ha mégis elfelejti és hibázik, viseli a következményeit, de mégis ott a motiváció, hogy ki lehet javítani, jócselekedetekkel jópontokat szerez magának.

Szóval hidd el, se a szép szó, se a csúnya nem használ, mert nincs következménye. Akkor egyik fülén be, másikon ki.

Csak akkor változik meg, ha tetteinek lesz következménye.

Ja, és amit az elő két válaszoló írt, az mind igaz, neki is ugyanúgy szeretetre, törődésre van szüksége, én is igyekszem mindhárom gyerekemmel külön-külön is időt tölteni.

A picim még csak öt hónapos, délutan amikor anagyok hazajönnek, már nyűgös, olyankor ölbe veszem, beülünk a fiúk szobájába, beszélgetünk, társasozunk, jókat nevetünk, majd hazaér apa is, vigyáz a kicsire, én vacsit csinálok, közben a leckéjüket kérdezem, és utána már külön a naggyal, külön a középsővel is foglalkozom, míg este lesz, és jön a fürdetésidő a picinek, arra megint összegyűlik a család.

Fontos, hogy mindegyik érezze, azért mert a kistesó megszületett, attól még ő is fontos része a családnak.