5 éves kisfiam nevelését nagyon elszúrtuk. Nem hajlandó egyedül játszani, ráadásul az ujját is szopja. Már késő, vagy hogyan tudnánk ezen változtatni?

Bocsi, lehet, hogy rosszul gondolom, de nekem elsőre az jutott eszembe, nem lehet -e, hogy még mindig nem dolgozta fel a kistesó érkezését? Emiatt igényel több figyelmet, és emiatt van a "babás" ujjszopás, mert talán azt látta, hogy a kisbabával születése után sokat törődtök, ő meg kiszorult.....

Csak feltételezem, de nem ismerem bővebben a helyzeteteket....

Ezen ne idegeskedj. Nem vagyunk egyformák, egyik gyerek sem az! Egyik barátnőm kisfia is szopta az ujját, lényegében állandóan. Húsig is levált néha a bőre, nagyon durva volt. Azóta kiskamasz. Néha, ha nem veszi észre, akkor még mindig a szájához emeli a kezét, aztán ráeszmél, és persze nem kezdi szopni.... Egyedül talán szokta. Kisiskolás korában már csak otthon szopta, az iskolában már nem. Sajnos el fogják kezdeni csúfolni miatta, és akkor majd kontrollálni fogja.

Azt mondod, az oviban játszik a többiekkel, tehát képes rá. Csak otthon nem. Emiatt gondolom, hogy tőletek vár több figyelmet. Ezt, bár nehéz, de meg kell neki adni. Ezzel majd feltöltekezik, erőssé válik lelkileg, és akkor majd egyre jobban el lesz egyedül is. Ő ilyen érzékeny típus lehet, aki sok szeretetet és törődést igényel, többet az átlagosnál. Fogadd el őt így:)

Én nem vagyok híve a ridegtartásnak, miszerint hagyjuk magára, erőszakoljuk ki belőle, hogy ellegyen egyedül! Egy idő után ellesz, de azt fogja megtanulni, hogy nem számíthat rád, és szeretethiányos lesz. Ezért próbáld ezt türelemmel és megértéssel kezelni.

Általában az én fiamat is csak az köti le, ha együtt játszunk - látatlanban gyanítom, hogy tiédnek sem elsősorban a mit, hanem a társaság a lényeg. Adj neki konkrét feladatokat, ha bevonható, akár valamelyik gyakori házimunka is lehet mindig az övé (vagy közös). Nem tudom, milyen tevékenységek iránt próbáltátok már felkelteni a figyelmét, ha belefér, elvihetitek különórákra (sport, művészet... - valami csak érdekli vagy legalább jó társaságot talál). Van olyan, aki már babaként eljátszik órákig a saját két kezével, és van, akinek sok-sok közös élményre van szüksége.

Az ujjszopást meg csak ki fogja nőni legkésőbb a suliban - addig is célozgathattok rá, hogy ez kisbabás és nemsoká iskolás nagyfiúknak már ciki. Aztán jöhet majd a fogszabályzó, de (az árát leszámítva) azért az sem tragédia, sok gyereknek kell.

Miért gondolod, hogy ez a te hibád? Én nem látom okát, hogy az lenne.

Az ujjszopás vagy jön vagy nem, szerintem ez random vagy veleszületett (vagy vele-nem-született) szokás egy gyereknél. Az meg, hogy nem tud egyedül játszani... Hát biztos nem te rontottad el, gondolom, nem játszottál vele 0-24-ben eddig sem, ahogy más anya sem.

Nálunk most pl az egész hétvége a lányomról szólt. Vasárnap este szerettem volna kivasalni egy szoknyát, kikészíteni a ruhánkat, bedobozolni a mai ebédemet stb, hát egész végig azt hallgattam, hogy "anyaaaaaa" - na most erre mit mondjak? :)