Tenyleg igaz az hogy a masodik gyerek mindig sokkal problemasabb mint az elso volt?

Hát ez nyilván való! Az első az ember szeme fénye! Minden helyzet új anyának és babának egyaránt.

A másodiknál viszont úgy kell intézni, hogy sem az első, sem a második csemete ne érezze elhanyagolva magát. Én az első perctől fogva, amibe csak lehet "bevonom" a kicsit, illetve van mindkét gyerekkel egy kis külön program is. Az apukájuk is külön figyelmet is szentel rájuk.

Ismerek ilyan házaspárt, ahol megszületett a második, és apuka átvette a nagyobbiknak a gondozását, (apuka megtehette, hogy otthon maradt egy időre) anyuka a kicsire koncentrált. Azóta a nagy már 7 éves, de anyuka mindig mondja, hogy ott megszakatt az a szoros kapocs és nem tudja visszacsinálni.

3év 2 hónap van a gyerekek között.

A nagyobb (lány) elég "rossz" természetű

A kisebb nyugodtabb elfogadóbb természetű (fiú).

Szóval a természetükből adódóan sokkal könnyebb már az elejétől a másodikkal.

Érdekes, én pont az ellenkezőjét hallottam. Nekem azt mondták az első gyerek a világ közepe, a második meg már eleve abba születik bele, hogy nem csak vele tudnak a felnőttek foglalkozni, így ő jobb gyerek lesz.

Na, nálam ez nem jött be. A második gyerekkel sokkal több a bajom a mai napig.

Egyébként mi is úgy osztottuk be, hogy az első gyerekkel inkább apuka volt el. Nyilvánvaló, mivel a kicsi még szopott, én kellettem neki, apa ezt nem tudta megoldani. Én nem érzem, hogy bármi emiatt elromlott volna a lányommal. Ugyanúgy ragaszkodik hozzám,mint előtte.

Hogy miért ilyen a kisfiam? Először is fú, velük nehezebb általában. Másodszor szerintem öröklött természet. Mindent ugyanúgy csináltunk, mint az elsőnél, ő kiegyensúlyozott volt, evett-aludt. A fiam nem 3 éves koráig minden éjjel órákig fent volt.

Utolsótól kérdezem: Miért lenne nehezebb attól, hogy fiú a második?

Az előző kommentekben meg inkább lánygyerekekkel találták "nehezebbnek az életet".

Szerintem is fiúkkal könnyebb...