Hogyan lehet egy másfél év körüli kisgyereket "megnevelni"?

itt jó tanácsokat írtak!!!

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

Egyrészt türelem, sokszor el kell ismételni a tiltást.

Sokaknak nem tetszik a párhuzam, de nekem kutyás múltam van és azért bizonyos korig a szellemi szint, kommunikációs készség még paritásban van.

Én onnan emeltem át technikákat, meglepő sikerrel.

A kulcs a valódi határozottság. Nem kiabálás, nem fenyítés, hanem érezze, hogy tényleg határozottan, ellentmondást nem tűrően mondod. Hangerő se kell hozzá, halkan is lehet határozott hangsúllyal tiltani.

A másfél évesemnél egy ideig a konnektor volt porondon. Láttam rajta, hogy tudja, hogy nem szabad, de csinálja. Minden alkalommal odamentem, lefogtam a kezét (amivel a konnektorban kotorászott), magam felé fordítottam és csak annyit mondtam, hogy "NEM", majd elfordítottam a konnektortól és más elfoglaltságot mutattam neki. Igen, sokszor ismételtük, de 1-2 hónap után már elég rosszallóan megcsóválni a fejemet és azonnal elmegy onnan.

Újabb "hobbi" a "nem akarok aludni, mert kint minden érdekesebb". Férjem nem boldogul vele, bár ő inkább kérlelte, stb. Nálam bevált, hogy bemegyek, megpuszilom, aztán határozottan annyit mondok, hogy "Ne hisztizz, most már elég. Tessék lefeküdni és aludni!"

Ebből pont nemrég volt egy vicces sztori is. Szüleimnél voltunk, helyhiány miatt a mi szobánkban volt az ő ágya is. Persze extra kísértés, hogy velünk bulizzon, ahelyett, hogy aludna. (Itthon külön szobája van.)

Őt korán letettük, mi még kint maradtunk. Engem apám elkezdett a boraival (hobbiborász) kínálgatni. Még a szürkebarátot, egy kicsit a muskotályból, na ezt is kóstold meg... Ritkán iszom, így kivételesen sikerült elég csúnyán bekarmolnom. Az apja már lefeküdt korábban. Én keresztbeálló szemekkel bebotorkáltam, beborultam az ágyba és teljes K.O.

Pár órával később felsírt (ennyi idősen már sírás alapján elkülöníthető a hiszti és az, ha tényleg baja van). Meg se nyekkentem, semmit nem érzékeltem belőle. Az apja kivette, kivitte. Átpelenkázta, hátha, de nem az volt a gond. Visszahozta, berakta az ágyába. Ordított tovább. A férjem már minden próbált, semmi nem használt.

Nagyjából akkor a ködön átderenghetett nekem valami a sírásból (férjem mesélte utólag, nekem zéró emlékem van az éjszakáról). Állítólag felültem csukott szemmel, határozottan rászóltam, hogy "Mancika, feküdj le és aludj, elég volt a cirkuszból!" - majd visszaborultam és aludtam tovább.

Abban a pillanatban állásból lefeküdt, benyomta a cumiját, teljes csend és reggelig aludt. A férjem még párszor odalopakodott megnézni, hgoy rendben van-e vagy mi történt vele, hogy úgy elhallgatott, mintha elvágták volna.

átlagosan 700-800x kell egy dolgot elmondani nekik, mire biztosan megjegyzik, megértik. Valaki mesélte régebben, aki gyerekekkel foglalkozik. Ennyit jegyeztem meg, néha felröhögök magamon, hogy aznap még csak 30* találtam a konnektorban a fejhallgató dugójával és még mennyi lesz hátra, mire megérti...

türelem.

Amúgy most hozták vissza nekem a nagyiék, 4 napig náluk volt a 18 hónapos fiam és náluk egy tünemény, együtt működő, okos, hallgat a szóra. Én meg úgy örültem most neki hogy az sem zavart, ha hisztizik, megszeretgettem. Jó egy kicsit kizökkenni a leharcolt lakásból, meg a folyamatos konfliktusokból. Sokkal türelmesebb voltam ma vele, pedig azt csinálta, amit itthon mindig, ment oda, amit nem szabad :P

Próbálj meg kompromisszumos megoldást. Például ha szereti építőkockával verni a radiátort, ajánlj fel neki egy rossz lábost és egy fakanalat, hogy püfölje azt. Ha meg mászókázni szeret, akkor vidd el akár naponta egyszer-kétszer egy mászókához. Ha a növények leveleit tépkedi, vedd rá hogy inkább a füvet tépje, stb.

Egyébként a viselkedése teljesen normális ebben a korban. Türelem, türelem, következetesség, és idővel elmúlik!