A másféléves kisfiam két hete nem szopizik mert beteg volt és így elhagyta, azóta az éjszakai lefekvések egy rémálom?

Nalunk is nehezebb most az altatás. Én a kislányomat szoktatom le, mert 2,5 évesen már úgy éreztem, hogy el kellene kezdeni. Mi is pont 2 hete hagytuk abba. Azóta nehezebb az elalvás, sokszor sírva történik. Nálunk a nehézség, hogy van kistestvér is, így nehéz a kettőt egyszerre altatni, de azért megoldható. :) Ami fontos, hogy nem engedek neki. Egy határt meg kell húzni, bele kell törődnie hogy nem mindig az van, amit ő akar. Különben csak én készülnék ki, az meg senkinek sem jó. A cici miatt már nincs is hiszti. Sokat kérdezget tárgyakról, családtagokról, mesehősökről, hogy kit hogyan hívnak stb. Beszélgetünk, puszilgat, elmondja vagy százszor hogy szeret... Én is mondom neki... :) Aztán a tipikus pisilni kell, kakilni kell, iszi kell és így tovább is van. Inni adok neki, de ki már nem engedem játszani, mert bármit kitalálna, képes egyedül kint lenni inkább. Aztán majd javul. Egyelőre várok. :) Sokszor altatok órákig. Túl kell élni. :)

azert mert mar addigra tul faradt, aert lezs nagyon nyugos 11 korulre...meg akkor nehezebben is tud elaludni. mennyi idos? cumi?

Rosszul szoktattad... Át kell struktúrálni a lefektetést, ami mindig ugyanúgy nézzen ki. Meg kell tanulnia egyedül elaludni egy másfél évesnek már. Vacsi, fürcsi, kis mese, tápszer (vagy tej) és megy az ágyába. Én be szoktam kapcsolni a zenélőjét (5 percig zenél neki), de enélkül is elalszik. Ha berakod az ágyába, kis simi, szeretetteljes elköszönés, majd kimész. Ajtó résre, kis fény menjen be. Ha sír, visszamész pár perc múlva, de utána megint hagyod és mondod, hogy aludni kell, alvásidő van. Majd ki. Kicsit nyújtod az időt, ha sír, akkor megint be egy kis simire. Az elején el fogtok szórakozni, de be fog aludni, ha fáradt. A bejárásokat meg ritkítani kell.