Kis unokám egy félős, szégyenlős volt 4 éves koráig. Fél év óta sokat változott igaz sok biztatást, dicséretet kapott. Mára olyan dolgai vannak, hogy csak ámulunk. Mitől lehet ez a nagy változás, és hogy segíthetném, irányíthatnám a helyes irányba?

Szerintem az ovi.

Fiam 3 éves, visszahúzódó csendes fiú. Unokatesója 4,5, most hétvégén találkoztunk. Csak lökdöste, szoratotta a karját, futkosott, persze mindenféle fegyelmezés nélkül. Mikor anyósom kérdőre vonta a lányát, csak ennyi volt a válasz: "az oviban azokkal a nagyokkal bandázik, akik verik a lányokat, és visszabeszélnek."

Már előre félek az ovitól...

Szerintem anyukának kellene szigorúan fogni.

A kávés/teás helyzet nálunk is többször előfordult már. Persze marhára nem örültem neki akkor, de azért ezt nem érzem akkora problémának. Egyszerűen nincs még többirányú figyelme, nem rajka össze, hogy csésze van anyám kezében, vajon akkor abban ha forró ital van, mi fog történni, ha nekirontok anyámnak eszelős módjára. Ezt ő nem méri fel, csak utólag tapasztalja, hogy hoppá, baj van.

Azt én is sokat hallgattam gyerekkoromban, hogy felfázol, megfázik a veséd, leesel, elesel, megütöd magad, megfájdul a torkod, megfájdul a hasad - engem se érdekelt, erősebb volt a pillanatnyi késztetés. A gyerekek már csak ilyenek. És nemcsak ők, hisz hányszor a felnőttek sincsenek rendesen felöltözve vagy betömnek öt gombóc fagyit vagy (uram bocsá) cigarettáznak, pedig tudván tudják, hogy nem kéne.

A trágárságot nyilván tanulja valakitől. Ha otthon nem beszél csúnyán az a személy, aki a gyerek fő viselkedésmintája (apa/anya), akkor ő is el fogja hagyni. Van aki azt mondja, nem szabad rá odafigyelni, és akkor megunja. Én speciel mindig rászólok, nem tűröm a káromkodást, és nem akarok úgy csinálni, mintha nem venném észre, vagy pláne, ha poén lenne, mert abban hiszek, hogy aminek örülök, annak lássa, hogy örülök, amit rosszallok, azt meg érezze, hogy rosszallom. Végül is nagyrészt én alakítom ki a felettes énjét, ez a dolgom.

A "nem érdekel" meg a "hagyjál" vagy haragot türközhet (például mert nincs vele anya), vagy már tele van a puttonya, hogy mindenért rászólnak. Nem kell mindenért rászólni, csak ami tényleg fontos. Ő egy kisgyerek, nem fog felnőtt módjára (khm...), megfontoltan, illedelmesen viselkedni, mert nem így van összerakva. Ez kérem egy gyerek, hagyni kell békén, hadd rohangáljon. Ha túl sokat eszik valamiből, kevesebbet kel neki adni. Ha nincs rendesen felöltözve, oda kell menni és ráhúzni a ruhát. Azt, hogy mit nem illik, még időbe telik neki megtanulni.