Azokhoz szólna a kérdésem, akik nem akartak szoptatni, de aztán X ideig mégis megtették. De azok is írhatnak a témában, akik sosem szoptattak? Okozott e nehézséget a hozzáállás?

Volt egy nő az egyik kismamacsoportban. Azt mondta, hogy gyűlöl szoptatni, de egy éves korig szoptatja, mert tudja, hogy az a jó a babájának.

Én ha nem akarnék, akkor megpróbálnám az időre etetést, semmi komfortcici... Ez valószínűleg odavezetne, hogy nem alakulna ki megfelelően a kereslet-kínálat és hamarosan átállhatnánk tápszerre. Azt hiszem legalább azt tudnám mondani, hogy én megpróbáltam.

Szerintem nem való mindenkinek a szoptatás. És hát ez van. Ha meg emiatt valaki nem néz rá jó szemmel... hát, írjon a pápának. 🤷

Én nem szoptattam.

Próbáltam, fejtem is, de annyira rossz volt az egész, olyan rossz érzések lettek bennem, még a gyerek felè is, hogy 3 hónapos korában azt mondtam, ez nem ér annyit. Sajnálom, ez van. Minden részét utáltam: az érzést, a tudatot, a fájó mellet, a csöpögő ragadó tejet, stb.

Amióta tapszert kap, ki vagyunk simulva mindketten. A gyerek is érezte szerintem, hogy ez nekem nagyon nem jó.

És pontosan tudom, hogy honnan indult:

Terhesen látogatni voltunk szintén egy közeli rokon kismamàt a szülészeten (akkoriban még lehetett látogatni). A szobában volt egy asszony, aki a mellette fekvő gyerekét nem vette ki a bölcsőből, hanem fölé hajolt, és a borzasztóan kinéző, zsákszerű mellét a kisbaba szájába lógatta. Egyszerűen ha eszembe jut ez a kép, a rosszullét fog el. Ahogy ezt megláttam, rögtön mondtam magamnak, hogy na ezt nem.

Próbáltam becsülettel, mert tudom, hogy az anyatej mindennel többet ér, de bevallom, vállalom, saját döntésre hagytam abba.

Teljesen szoptatáspártiként, hosszan szoptatóként írom ( én sosem èreztem fejőstehénnek magam pedig fejtem tehenet is lehet ezért🤣)

Nahszóval azt mondom, aki nem akar az nem fog.

A kórházban döntsd el, hogy változik-e a véleményed.

Ha nem akkor hagyd a fenébe.

Igen jó a gyerkenek, fontos stb stb

Nem sorolom, úgyis tudod, elolvastad nem véletlenül agyalsz rajta és van egy oici bűntudatod is talán amiatt, hogy nem szeretnéd.

És jön a de

De sokkal dontosabb, az, hogy kiegyensúlyozott légy.

A tàpszeres gyerekek is simán felnőnek, egészségesek, persze jobb lettt volna az anyatej, de nem mindenáron.

Általában aki nem akarja annak minden nyűg összejön és nehezebben is veszi fizikaliag, és lelkileg ( mellgyulladás, csepegő mell, bleb, tejkő, sebes mell stb)

Ebből nekem is volt néhány, de csak vállatvontam rá, mert nagyon akartam.

Egy szó mint 100, ne menj bele ebbe a körfogádba, ha nem akarod.

Ne hagyd hogy bűntudatot ébresszenek benned.

Nektek, ha így vagy ezzel a szülés után is, akkor jobb lesz szoptatás nélkül.

Lesz elég stressz, nem még ez is, ami nyűg lenne neked, a kezdeti időszak felét kiteszi ( nekem könnyebbség volt amúgy, hogy csak odaadtam nekik és nem kellett még éjjel remegő kézzel melegítgetnem a vizet meg a port adagolni.. néha a kávémat melléfőztem, tuti azt is elrontottam volna)

Másrészt akkor kudarcbak éled meg, ha mégsem megy.. ahogy írtam, a szoptatás akkor megy, ha akarod…( van amikor akkor sem!!!!!)

Ahogy az egyik válaszadó írta.. az egyik anyuka nagyon akarta csak utálta… de akarta 1 éves korig, lenyelte a békàt

Szerintem ne agyalj rajta ennyit, ne szorongj rajta, várdd nyugodt szívvel a babád.

Könnyű szülést kívánok!

Bocs, hogy hosszú lett

én gondolkoztam rajta, úgy voltam vele, hogy kb. fél éves korig adom neki az anyatejet ha nagyon muszáj. nem hozott lázba egyáltalán. aztán mikor a kórházban a mellemre került, máshogy kezdtem érezni. csodálatos volt, és akkor érkezett meg bennem az az érzés, ahogy ő ott szopizott, hogy olyan csodálatos, hogy ÉN tudom táplálni a SAJÁT testemből. azóta is szoptatom, most már 9 hónapos.

természetesen tudom, hogy nem mindenki érez így, de kérdező, lehet, tudtam segíteni.