Mennyire keményedik be a mell a szoptatásra?

Bocsánat, hogy sajátot idézek, de most ez van kéznél:

"- Két szoptatás között csak az egyszeri "adag" kisebbik része termelődik meg, ami a mellbimbó mögötti tejöblökben raktározódik el. Ez a tartalék- vagy rezerv-tej azt a célt szolgálja, hogy ha a baba pl. két evős-szopi között megszomjazik, akkor is mellre tudjátok tenni és oltani tudja vele a szomját. A mell tehát sosem üres teljesen! – Azt, hogy pontosan mennyi ez az „adag”, az határozza meg, hogy a baba alkalmanként mennyit szopik. Ez az ún. kereslet-kínálat egyensúlya. Amennyit ő szopik, a mell annyit fog termelni. Ez így gazdaságos.

- Szoptatás közben termelődik meg aztán az "adag" másik, legnagyobb része, ami a fenti kisebbel együtt a (rendes „evős”) szoptatás alkalmával kiürül.

- Szoptatáskor pedig a következő folyamat játszódik le: Miután a baba rövid ideig cumizik a mellen, a stimuláció hatására az agyalapi mirigyben oxitocin hormon termelődik, ami kiváltja az ún. tejleadó-reflexet. Ilyenkor megnyílnak a tejcsatornák és egyszerre több kis sugárban is spriccelni kezd az első tej a bimbóból. Sok anyuka ilyenkor jellegzetes bizsergést is érez a mellében, ill. a baba is elkezd ritmikusan, láthatóan/hallhatóan nyelni. A szopik között illetve alatt megtermelődött tejmennyiségnek a zöme ilyenkor, a reflex alatt távozik. Pár perc után elkezd lassulni a folyás (ekkor ürül a hátsó tej), míg végül már csak csöpörög. – Ha a baba továbbra is éhes és folytatja a cumizást, egy bizonyos idő után újra bekövetkezhet egy tejleadás. (Nálam ez kb. 10-15 perccel később történt és én így, 2 reflexszel ürültem ki teljesen.) Ha pedig, vagy az ő jelzésére vagy saját „hatáskörben”, végül átteszitek a másik mellre is, ott is ugyanez fog lejátszódni. Egyes anyukák (jómagam is) ilyenkor azt tapasztalják, hogy a 2. mellen szinte azonnal megindul a tejleadás, a babának már nem kell percekig cumizgatnia rajta. Mindez azért van, hogy még véletlenül se haljon éhen a kicsike. 

Ennél a témánál két nagyon fontos összefüggést is meg kell említeni!

1) Az anyukák többsége sajnos még mindig azt tudja/hallja, hogy a mell „teli kancsó-üres kancsó”-elven működik. Azaz, mindenképp ki kell várni az x órát 2 szoptatás között, mert a kiürült mellnek ennyi időre van szüksége, amíg a szoptatás után újra megtelik tejjel. (Ez jól egybevág egyébként az időhöz kötött szoptatás elméletével… ) A fentiek alapján ti viszont tudjátok már az igazságot! A mell sokkal inkább egy wc-tartályhoz hasonlóan működik, akármennyire is fura ez a hasonlat: minél többször kiürül, annál többször telítődik meg, annál több lesz a napi „hozam”.

2) Közkeletű tévhit, hogy a mell mérete, formája vagy teltsége összefüggésben lenne a szoptatás sikerével ill. az anyatej mennyiségével.

A) A mell méretét, formáját a benne található izomszövet mennyisége határozza meg. Ez az izomszövet azonban, hormonhatásra, már a terhesség ideje alatt elkezd visszahúzódni, helyet adva a „burjánzó” mirigyszövetnek, ami majd az anyatejet termeli. (Valóban, örömmel szoktuk tapasztalni, hogy soha nem látott méretűre duzzadunk a szülés körüli időre. ) A szoptatás sikerét azonban nem fogja előre jelezni sem az, hogy eredetileg mekkora keblűek voltunk, sem az, hogy a szülésre mennyire „növünk” meg! A nagyobbodó mell mindössze bíztató jele annak, hogy a szervezetünk lassan készülődik a szoptatásra, megindultak és működnek a szoptatást lehetővé tevő élettani folyamatok. Így már ti is egyre jobban láthatjátok, hogy a testünk optimális esetben is csupán csak a szoptatás lehetőségét teremti meg – hogy a valóságban (hogyan) sikerül-e majd szoptatnunk, az számos más tényezőtől is függ!

B) A mell teltsége vagy éppen puhasága a másik, amiből a szoptató anyukák (tévesen) a tejtermelés állapotára, a tej mennyiségére szoktak következtetni. Azaz, „minél inkább kerek, duzzadt, annál több tejem van” és fordítva. Itt megint ismerni kell az élettani folyamatokat. A női szervezet, ismét csak fokozott hormonhatásra, a szülést követően egy ideig jóval több tejet termel, mint amennyire az újszülöttnek szüksége van. Ez a túltermelés is a baba mindenkori túlélését hivatott biztosítani, hogy még véletlenül se éhezzen soha. (Ez is egy evolúciós örökségünk a „civilizáció előtti” időkből.) Ilyenkor azt tapasztaljátok, hogy a mell gyorsan lesz egyre nagyobb, (túl)telített, aztán elkezd keményedni, végül pedig fájdalmassá válik. (Utóbbit mindenképp meg kell előzni, mert tejcsatorna-elzáródást illetve kellemetlen mellgyulladást okozhat!) Ez a telítődési folyamat azonban, ahogy feljebb is olvastátok, mindössze a szoptatások között megtermelt tartalék-tejnek köszönhető! Később majd, ahogy a baba egyre ügyesebben szopik és beállítja a kereslet-kínálat egyensúlyát, ez a túltelítődés magától megszűnik: azaz, a szervezet megtanulja, hogy mennyit kell raktároznia a szoptatások között és megtermelni a szoptatás alatt. Ez értelemszerűen a (kezdeti) tejmennyiség csökkenését fogja jelenteni, de nem a „kevés tej”, hanem pontosan a mindenkoron „elég tej” tartományig; és ez pont jó is így, hiszen így nem fogtok pazarolni. És ekkor fogjátok tapasztalni azt is, hogy a mell a kezdeti duzzadás, keményedés után lassan elkezd felpuhulni és már nem lesz annyira telt a következő szopi idejére, mint az elején (hiszen csökken a tartalék-tej mennyisége). (Ugyanilyen kevesebb tej miatti puhaságot tapasztalhattok az ún. növekedési ugrások idején is, amiről a 9. oldalon olvashattok.) De aggodalomra ezután sem lesz ok, mert ha továbbra is kellően gyakran (azaz saját igénye szerint) szopik a baba, akkor minden időben hozzá fog jutni a szükséges tejmennyiséghez, amit meg is foktok tudni termelni a számára. Láthatjátok, most is mindössze annyi történik, hogy a Természet tökéletesen végzi a dolgát – már ha mi nem „kontárkodunk” bele. ]"

nálam a bodzaszörp a tuti, én is teáztam...

és nekem eléggé bekeményedik. mióta szörpözök, sokkal keményebb, és töbB is a tejem!