Féltek az érzéstől, hogy milyen lesz, ha már nem szopik a babátok?

Túlagyaltad.

Nme öregszünk. Kinyílunk, mint a rózsa :) más feladatokat hoz az élet.

Én nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy már nem szoptatok, főleg mivel nem önként és dalolva hagytam abba.

de ahogy előttem is írták, jönnek más feladatok. igaz, azt a meghittséget nem pótolhatja semmi...

Nekem még egy gyerekem van. Nagyon nehezemre esett elválasztanom a kicsit. De már 22 hónapos volt..., úgyhogy megtettem. Tulajdonképp ő nem kérte tovább(elfelejtette, ha nem jutattam eszébe. Én meg nem jutattam az eszébe...). Úgy éreztem, mintha elveszitettem volna a kisfiam, vagy mintha én nem kellenék neki. Teljesen depis lettem. Ezt már sohasem pótolja semmi.

Azóta 4 évesek lettünk. Már nem gyötör az az érzés. Élvezem a "nagyfiammal" együtt töltött időt és jó ujra nőnek is lenni, nemcsak anyának.

Én nem félek, mert egyrészt ez az élet rendje, másrészt szeretnénk még majd kistesót. De való igaz, hogy fura belegondolni, amikor már nem lesz. Lassan 3 éve szoptatok és ekkorra már az én életem részévé is vált a szoptatás, mindennapos rutin, ami, amikor először fog tartósan elmaradni, biztosan nagyon furcsa lesz. Valószínű, hogy egyfajta üresség is marad majd utána, hiszen ezt a fajta intenzív együttlétet már semmi nem helyettesítheti.

De ugyanakkor ez is az elválás egyik fontos mozzanata, amihez viszont muszáj hozzászoknunk: szülőként sorozatos elválásokat fogunk megélni a gyerekünkkel kapcsolatban. Először, amikor megszületik, utána amikor elválasztódik, aztán amikor az iskolarendszerbe kerül, aztán elköltözik otthonról és saját családot alapít... Nem hiszem, hogy érzelmileg teljesen el lehet ezt fogadni, inkább csak ésszel méri fel az ember, hogy ennek így kell lennie. Fáj egy kicsit, szomorkodsz rajta, de aztán továbblépsz, jön a következő fázis.

Érdekes, mert én amikor elkezdtem mellétáplálni 6 hónaposan, akkor éreztem, hogy már nem csak tőlem függ. Az viszont, hogy majd teljesen elhagyjuk a szopit, nem zaklat fel annyira. (6 hónapnál én pityeregtem is)

Most 8 hónapos, még reggel-este szopik, és ezt még jó ideig így is akarom hagyni.

Az egy hihetetken erős kapocs baba-mama között, hogy csak anya tuja táplálni a picit. Szerintem normális, hogy kicsit "fáj" az elszakadás.