Miért nem egészséges a hosszútávú szoptatás?

èn azt gondolom hogy hosszútávú szoptatás se nem egészségtelen, se nem egészséges.

6 hós kortól már a baba mindent eszik, és tudományosan is be van bizonyítva hogy a tej tápértéke már minimális, vas tartalma semi stb... vagy is jó szomjoltonak, anyukának meg lelkileg jó, így mindenki jól jár.

Gondolj bele hogy az elsö tápszer mindenben megegyezik tápertékileg az anyatejjel. 1 éves gyereknek tápértékileg kb egy pohár cukros vizzel egyezne meg, ekkor már másra van szüksége, de szomjoltónak jó.

De hogy egészségtelen lenne, nem hinném. Söt mivel ez természtes anyag inkább csak egészséges ha az anya megfelelöen hozzá táplál.

Nagyon hosszú távú szoptatás lehet lelkileg befolyásolja a gyereket, pl ismertem 3 éves gyereket aki mindn nöt levetköztetett volna csak cici legyen, és még az ovónök is utálták kézbe venni mert tépte a polójukat.

erre én is kíváncsi vagyok. lehet,hogy az extrém-hosszú szoptatásra gondolnak, 3-4 éves koron felül. 2-2,5 éves korban a dackorszak pszichés fejlődési rész,ami a leválással függ szorosan össze. egyre jobban kezdi elfogadni a gyerek,hogy ő és az anyja nem ugyanazok, mások az igényeik + átlép az anális korszakba, az elengedés-megtartás korszakába, a szobatisztaság ális fontossá, kognitív változás is történik, a logikai gondolkozás is nagy változáson megy át azzal, hogy elkezd beszélni (memória is másképp rendeződik) stb. stb.

A természeti népek ált. 4 éves korig szoptatnak max.,addig nem is tudnak teherbe esni.

szóval a leválásnak fontos része az is, hogy az anyamellet elengedje a gyermek. Valóban, egy idő után már nem testi táplálék a szopás, hanem inkább lelki, érzelmi,de szerintem az ugyanolyan fontos, mint a fizikai táplálék.

Attól függ. Ahogy valaki írta, ha valaki rendesen táplál hozzá, akkor egészséges.

Ismerősünk gyereke két éves lesz, naponta sokszor szopik, mert akkor is "cicit kér", ha álmos, rosszkedvű, mérges vagy megijed. OLyankor szív hatot, és megy vissza játszani. No, ez az ismerős szokott néha panaszkodni, hogy a gyerek nem ebédel rendesen, meg nem eszik ezt meg azt, volt hogy egy hétig csak ugyanazt a kaját ette meg, abból is pár kanállal. Én sejtettem a probléma forrását: mivel a gyerek jóllakik a számára abszolút nem tápláló tejjel, ezért a rendes kaja nem kell neki.

Ismerős kórházba került és párnapig nem tudott szoptatni. RÁ két hétre ujjongva mesélte, hogy a gyereknek megjött az étvágya :) (persze - tettem hozzá magamban - mert nincs állandóan, egész nap tele a hasa anyatejjel).

Azért nem kaptál rá választ, mert nincs. Azért, mert egészséges dolog. Bár sokan azt gondolják, hogy ez lelkileg egészségtelen, meg hogy "gusztustalan" járó gyereket szoptatni. Viszont ez már megítélés kérdése.

Meg olyat is hallottam már indokként, hogy az anyatejben ilyenkor már nincs tápérték. De ez nem igaz. Mindig annyi tápérték van benne, amennyire a babának szüksége van. Tehát 2 évesen is van benne elég vitamin, de nyilván kevesebb, mert eszik már mást is. Szóval nem egészségtelen.

Az érzelmi táplálékhoz annyit fűznék hozzá, hogy sok anyuka azt hiszi, a gyereket csak mellel lehet szeretni. Gondolok itt arra, hogy ha én kisfiam (másfél éves, már nem szopik) sír vagy szomorú, megijed, bármi, akkor hozzámbújik, megvigasztalom, nyugtató szavakat mondok neki és adok neki egy puszit. Megnyugszik, tudja, hogy a világon minden rendben van.

Ismerős gyerkőce két éves lesz, de bármi baja van, elkezdi magánkívül ismételgetni, hogy ciciiii ciciii ciciiii és az anyukája hiába próbál szavakkal, öleléssel nyugtatni, a gyerkőcnek az nem elég. Végül előkerül a cici, a gyerkőc szít párat és kisimul az arca :)

Nekem az a meglátásom, hogy egy értelemmel bíró gyereket már kell, hogy meg lehessen nyugtatni öleléssel, szavakkal, ne csak bimbóval. Magyarán: a fiam NÁLAM keresse a vigaszt, ne a bimbómtól várja.

Tehát ha ebből az aspektusból nézzük, lelkileg is lehet egy pici hátránya, mert pl. bölcsiben a gondozónéni nem fogja "cicikére tenni", ha elesik. Hiába ordítja ki szegény a lelkét, hogy ciciiiiiiiiiii.

Nem rosszindulatú, hanem objektív. Sajnos nap mint nap látok gyereket, akit hiába akar anyukája megvigasztalni, a gyerek rá se néz, csak rángatja a pólóját. Ez a abszolút nem rosszindulatú megjegyzés, hanem bizonyos gyerekek és anyák esetében az igazság. Ami néha lehet hogy fáj, de attól még igazság és tény.

Akinek a gyerekének nem elég egy simogatás vagy puszi, hanem konkrétan a mellbimbó bekapása kell, azt egy bizonyos kor után (három éves korban mondjuk) már nem tartom normálisnak!