Anyukák! Ti hogyan élitek meg, amikor kezd le válni a babátok és nem akar szopni /közel l éves/?

Sok anyának nehéz elfogadni, hogy a babájukból kisgyermek lesz. (ezért van sok anyuka aki 2-3 éves korban is "cickéztet", mert nem tudja és nem is akarja elfogadni).

Gondold úgy el a dolgot (mert végtére is így van) hogy egyik csodás korszakot követi amásik. Ne cicvel szeresd, hanem a szíveddel, a szavaiddal, öleléssel, puszival, közös nevetéssel, élményekkel. Milliószor több, mintha még mindig az jelentené neki az édesanyát, hogy mellre teszed....egy értelemmel bíró gyereknél legalábbis nem a mellbimbó kell hogy jelentse az anyai szeretetet. Ismerek gyerekeket, akiknek bármi bajuk van (1 évesek jócskán elmúltak) semmi nem nyugtatja meg őket, csak rángatják anyuci pólóját, hogy "cicííííí".......ezt ne akard. Akard azt, hogy a gyermekednek TE jelentsd az anyát, ne a melled. Meglátod, milyen szép és élményekkel teli időszak a kisgyermekkor is :)) Nem tarthatjuk babává a gyerekeinket, hiszen nődögélnek, ez az élet. Egyik csodákkal teli korszakot követi a másik.

Ezt mindenki máshogy éli meg...én pl.alig vártam,hogy leváljon.Nekem nem volt jó a szopizás,7 hónapig szopott!

DE a legfontosabb,hogy a babád mit akar,az Ő érdekeit nézd mindig!

Az enyém is 11 hónapos volt, amikor elkezdte rágcsálni a cicimet szopás helyett (6 foggal, aúúúú), meg kacagva spriccelte belőle a tejet.

Én 1 éves koráig szerettem volna szoptatni, ha kérte volna, kicsit tovább is.

Egy hétig még próbálkoztam, de mindig harapás meg spriccelés lett a vége, így elhagytuk.